A jelentős pesti fürdők sorában a harmadik a Nyár utcában nyílt meg 1827. május 23-án. Ekkor még a Terézvároshoz tartozott nem csak ez az utca, hanem a mai Erzsébetváros egész területe. A fürdő tulajdonosa Gamperl András selyemkereskedő volt. Az oldott ásványi sókban gazdag vizet kút ásás közben fedezte fel, akárcsak Rumbach Sebestyén orvos, aki az első fürdőt létesítette ugyancsak a Terézvárosban. Tehát Gamperl előtt már volt egy jó példa, amit követhetett. Az első fürdő épületét elmosta az 1838-as árvíz. A helyére épített intézményt, miként elődjét is elsősorban "olcsóbb igények" kiszolgálása, vagyis célszerűségi szempontok jellemezték.

A Gamperl-féle Vasfürdőt hamarosan Hungáriaként emlegették. A XIX. század végén a több fürdőszobával, négy vendégszobával és pihenőkerttel rendelkező létesítményt a Ringer család megvásárolta és modern fürdőkomplexummá alakította át. A Nyár utcai oldalon kő-, kád- és gőzfürdő, a Klauzál utcai részen népfürdő várta a gyógyulni vágyó pestieket. 1907-ben, a Dohány utcában Ágoston Emil tervei szerint elkészült egy gőzfürdő, valamint úszóversenyek rendezésére alkalmas hatalmas oszlopos úszócsarnok. A korabeli sajtó is elismerően írt a kívül-belül korszerűen kialakított és nagyszerűen felszerelt uszodáról. Különösen az uszoda széttolható üvegmennyezete volt érdekes, amely jó időben a szabad ég alatti fürdőzést tette lehetővé. Az újabb tulajdonos, az Ingatlanbank az uszoda helyén mozit (Kamara-mozgó) létesített. Majd színházak működtek itt, utolsóként a Tarka Színpad, 1963-ig. Két évvel később a fürdő egy részének területén szálló épült, Continental néven.

A volt Hungária fürdő büféje a férfi-osztályon