ERZSÉBETVÁROS MESTERE - 2014.

„Erzsébetváros Mestere” díj - Farkas Ferenc kárpitos mester

Rákoscsabán született, iskoláit itt végezte. Édesapja kárpitos, első műhelye a Szövetség utcában volt, utána a Nagydiófa utcában, majd 1949-ben nyitotta meg önálló műhelyét a Wesselényi utca 26 szám alatt. Kisgyerekként sok időt töltött a műhelyben, itt nőtt fel. Négy lánytestvére mellett egyedüli fiúgyermekként édesapja szerette volna, ha ő is ezt a szakmát választja. 1961-ben kezdte kitanulni a mesterséget, gyakorlatát is a szülői műhelyben töltötte. Később édesapja hirtelen betegsége következtében nagyon hamar át kellett vennie a műhelyt, édesanyja vitte a bolt pénzügyeit, ő pedig a szakmai részt. Nagyon nehéz dolga volt, hiszen fiatal kora hátrány volt, az emberek a tapasztalt iparosmesterekben bíztak meg leginkább. Ugyan tanonc korában édesapja körbevitte, bemutatta, így a környező mesteremberek ismerték már, de komoly munkával helytállt, és így bizonyította rátermettségét és tehetségét. 1979 óta viszi saját nevén a műhelyt. Akkoriban még nagyobb kereslet volt az egyedi, minőségi bútorokra, manapság már gyártással nem foglalkoznak, így már csak javításokkal keresik fel a vevők. Sajnos napjainkban már nincs akkora kereslet, mint régen, pedig a minőségi bútorok, időtálló, és szépségükben egyedülálló alkotások. Műhelyének kirakatában gyönyörű bútorokat lát az ember. Farkas Ferenc munkássága és boltja ritkaságnak számít. Aki ide betér, nem csak a műhelybe nyer betekintést, de a régi fotók, oklevelek, diplomák egy olyan környezetet biztosítanak, amivel ma már nagyon kevés helyen találkozni. A bolt szelleme minden részletében tükrözi az elhivatottságot, és a szakma szeretetét.

Régebben sok tanítványa volt, de két fia közül mindketten más pályát választottak, így legnagyobb bánatára utód nélkül kell majd egyszer, remélhetőleg még nagyon sokára visszavonulnia.

 

„Erzsébetváros Mestere” díj - Gervai László csilláros mester

Erzsébetvárosban született és generációkra visszamenőleg kötődik a kerülethez. Nagyszüleinek zöldséges boltja volt a Wesselényi utcában, szüleinek pedig trafikja a Klauzál-téren.  Gervai László műhelyét 1990-ben nyitotta, és azóta is ugyanott működik, a Hevesi Sándor tér 3. szám alatt.

A csilláros mesterséggel véletlenül, a katonaság után ismerkedett meg egy ismerőse állásajánlatán keresztül, bár ekkorra már a gépjavító technikumot elvégezte, így közel állt hozzá ez a szakma is, majd beleszeretett. Manapság a csillárkészítést és javítást csak pár mester végzi Budapesten.

Munkái közt sokféle stílusú, de főleg Mária Terézia korabeli, francia és angol barokk, valamint szecessziós csillárokat találunk. Sajnos a nagyipari előállítású bútorok és kiegészítők elterjedésével ma már egyre kevesebben keresnek eredeti, régmúlt korokat megélt csillárokat. Vendégei főleg örökségekből származó darabok felújítási munkáival keresik fel, de sokan külföldről is hozzá fordulnak, hiszen nagyon nehéz a szakmában jártas mestert találni. Főként fémmel dolgozik, de a bronz és sárgaréz összetevők mellett a fa, az aranyozott és a textil elemek felújítása, az elektromos szerkezetek cseréje is egy-egy munkafázist jelentenek. Az összetettebb és másik szakma jártasságát igénylő műveletek elvégzését kiadja; ezek régi szakmai, már-már baráti kapcsolaton alapulnak fém és facsiszolókkal, esztergályosokkal, vésnökökkel , aranyozókkal.

Miután a vevőkör és a kereslet átalakult az idők során, ezért a műhely új életre kelt. Beköltözött két fiatal, egy lakberendező és egy ötvös, akik fiatalos lendülettel és munkákkal új színt hozva, a meglévő koncepcióba építve, újragondolt régi bútorokkal bemutató termet hoztak létre. Az egyedi és különleges hangulatú műhelyben kiállításokat és felolvasó esteket is tartanak.

Remek, kiemelkedő példája ez a társulás a régi és új utánozhatatlan ötvözetének, ami egy kihalóban lévő szakmának adhat reményt a fennmaradásra.

 

„Erzsébetváros Mestere” díj - Zoltán Tamás ötvös iparművész

Gyermekkorában keramikusnak készült. Édesapja vegyészmérnökként dolgozott egy porcelángyárban, ahol nyaranta szünidős diákmunkában dolgozott. Később jelentkezett a Képző– és iparművészeti Gimnázium kerámia szakára, de csak az ötvös szakon volt egy megüresedett hely. Ennek egészen addig nem örült, amíg be nem lépett az ötvösműhelybe, ami egyből magával ragadta. A különös miliő, a sajátos illat, a furcsa szerszámok mind elbűvölték, és e véletlen folytán találta meg szakmáját, amit a kezdetek óta szenvedéllyel űz.

Néhány évet gyakorlaton töltött a pénzverdében, majd az Iparművészeti Főiskolán tanult, ahol később szakmai oktató is lett. Ebben az időszakban igen termékeny volt, ékszerek, lakberendezési tárgyak, használati eszközök, dohányzó és kávéskészletek, sportdíjak, kisplasztikák kerültek ki kezei közül. Számos munkáját a Képcsarnok Vállalat galériájában állítottak ki. Önálló kiállításai mellett hazai és nemzetközi díjakat is nyert. A Nemesfémművesek Országos Ipartestületének elnöke volt.

A folyamatos szakmai kihívások keresése, a kísérletezés jegyében dolgozott, és amikor találkozott Szvetnik Joakimmal, az Iparművészeti Múzeum főrestaurátorával, ott helyben eldöntötte, hogy restaurátor lesz. Addig az alkotás folyamatában és szépségében találta meg szenvedélyét, majd a helyreállítás vette át a főszerepet életében. A restaurátornak a felelőssége felbecsülhetetlen. Az utókor számára megőrzött tárgyak, leletek olykor több száz évesek, és helyreállításukkal a történelem egy-egy darabja maradhat fent, eredeti minőségében, fényében. Régi készítőjének bőrébe bújva, az adott kor szellemét ismerve, hibalehetőség nélkül kell újjá alkotni a tárgyakat. Ehhez kimagasló ismeretekre és jártasságra van szükség művészettörténelem, fémműves, vegyészeti ismeretekből, de az alapos előkészületek olykor más szakemberek tudására támaszkodva valósulnak meg. Számos tárgy köszönheti neki fennmaradását, liturgikus és világiak egyaránt. Ezek múzeumok kiállítási tárgyai, és számos magángyűjtemény őrzi őket. Legrégebbi helyreállított darabja egy 16. századi, reneszánsz korabeli misekehely volt, aminek hatvan százaléka sérült, további harminc százaléka pedig hiányos volt – ezt később Prágában állították ki.

Zoltán Tamás több mint 10 éve lakik Erzsébetvárosban, szakmája iránti elhivatottsága vonzotta ide, hiszen Erzsébetváros régen az ötvösség központja volt. Létrehozott egy egyedülálló ötvös mesterségtörténeti gyűjteményt, melyet kuriózumnak számító tárgyi eszközök és dokumentumok alkotnak. Legutóbb a Közlekedési Múzeum adott otthont a kiállításnak.

POSTALÁDA

Ebben a pontban veheti fel velünk a kapcsolatot.

PÁLYÁZATOK

Ebben a pontban megtekintheti aktuális és folyamatban lévő pályázatainkat.

KERESÉS AZ OLDALON

VATTAMÁNY ZSOLT, POLGÁRMESTER

Levelezés

www.vattamanyzsolt.hu

VÁLASZTÁS, NÉPSZAVAZÁS

Kattintson ide a megtekintéshez!

JÁRÁSI HIVATAL

Budapest Főváros Kormányhivatala VII. kerületi Hivatala (Járási Hivatal)

E-ÜGYINTÉZÉS

Intézze hivatalos ügyeit oldalunkon!

KÖZÉRDEKŰ ADATOK

Önkormányzat

2011. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS

WEBKAMERA

Webkamerás kép megtekintése

KULTÚRA UTCÁJA PROJEKT

KÖRNYEZETI INFORMÁCIÓS RENDSZER

E-időpont foglalás