A Klauzál tér fejlesztési tervével Belső-Erzsébetváros komoly kihívás előtt áll: úgy kell a városrész problémáira megoldást találni, hogy közben kezeljék a lakók, az autósok, a vendéglátósok és a helyi vállalkozások sokszor eltérő érdekeit. A lehetséges megoldásokról Szendrei Zsolt, a HÉTFA Kutatóintézet és Elemző Központ urbanisztikai igazgatója beszélt. Egyike volt azoknak a szakembereknek, akik április végén a témával kapcsolatban workshopot tartottak, a lakók és a szakmai szereplők bevonásával.
A HÉTFA az elmúlt években több jelentős városfejlesztési projektben is részt vett: közreműködött például Veszprém Európa Kulturális Fővárosa pályázatának előkészítésében, valamint Józsefváros és Csepel stratégiai fejlesztési tervén is dolgozott, így tapasztalatuk van a konfliktusos városi helyzetek kezelésében.
A szakember szerint Belső-Erzsébetváros nagy előnye, hogy megfelel a „15 perces város” elvének: szinte minden fontos szolgáltatás gyalog könnyen elérhető. „Ez jó kiindulópont” – fogalmazott. Ám a terület sűrűn beépített, csodák nincsenek. „Az épületek megmaradnak, a mozgástér adott.” A kérdés inkább az, hogyan osztják újra a köztereket: mennyi hely jut az autóknak, a gyalogosoknak vagy éppen a zöldfelületeknek.
Az autózás jelentős konfliktusforrás. Sokan tartanak attól, hogy a parkolóhelyek csökkentése ellehetetlenítené az itt élőket, ám 70–80 százalékuk alapvetően közösségi közlekedést használ, hiszen a kerületrész tömegközlekedése kifejezetten jó. Egész Európában szemléletváltás zajlik: a városok az autóközpontú tervezéstől a gyalogosbarát megoldások felé fordulnak. Korábban az volt a trend, hogy „megépültek a házak, az úttest, a parkolóhelyek, és ami maradt, az lett a gyalogosoké” – tette hozzá Szendrei. Szerinte az átalakulás természetes folyamat is lehet: létezik az úgynevezett „autóelpárolgás”, amikor az egyre több sétálóövezet és a csökkenő parkolóhelyek hatására a forgalom egy része eltűnik, mert az emberek más közlekedési módokat választanak.
A „bulinegyed” kérdése szintén megkerülhetetlen. Szendrei véleménye az, hogy fontos különbséget tenni az egyes vendéglátóhelyek között, mert „nem mindegy, hogy egy turistákat vonzó kocsma vagy egy elegáns borbár” működik egy utcában. A belváros szerinte nem lehet kizárólag lakóövezet, az éjszakai gazdaság mindig jelen lesz, de a karaktere módosítható. Jó példaként említette a Bartók Béla út, a Margit körút és a Ráday utca átalakulását, ahol az önkormányzatok tudatosan támogatták a kulturális funkciókat: kedvezményes bérleti konstrukciókkal segítették a galériákat, kulturális tereket, kisebb rendezvényhelyszíneket, és színvonalas programokkal is formálták a környék arculatát. „Nem feltétlenül csak a szabályozás a jó megoldás” – hangsúlyozta Szendrei.
A zöldfelületek hiánya sem friss probléma a kerületben. Új parkokat nehéz kialakítani, mert a föld alatt sűrű közműhálózat fut, ami sokszor akadályozza a fásítást. Ettől függetlenül kisebb léptékű beavatkozások működhetnek: Józsefváros például több apró zöldítési projektet is indított az elmúlt években. „Ezek léptéke természetesen korlátos” – jegyezte meg.
A legnehezebb feladat mégis a bizalom helyreállítása. Erzsébetvárosban „nagyon bevésődött álláspontok vannak”, és a korábbi rossz tapasztalatok miatt nehéz közös nevezőre jutni. Szendrei úgy látja, a lakók akkor fogják támogatni az átalakulás folyamatát, ha partnernek érzik magukat: ha kérdezhetnek és választ kapnak, ha látják, hogy a véleményük számít.
S. Takács Zsuzsanna
