A Poket zsebkönyvek utcai könyv-automatákban kaphatók, például az Örkény Színház előtt is. Legújabb sikerkönyvük Lackfi János Keresgélők imakönyve című verseskötete. A Prima Primissima, illetve Magyarország Babérkoszorúja díjjal kitüntetett költő lapunknak arról is beszélt, miként segíthet a hit a mai hétköznapi embereknek, és milyen szálak fűzik Erzsébetvároshoz.

• A keresgélők imakönyve második kiadásban jelent meg a Poket Kiadónál. Kiknek a zsebébe ajánlja a könyvét?

– Mindenkinek, aki szeret játszani. Isten ugyanis, szemben a róla alkotott szokványos, poros, öregbácsis képünkkel, elképesztően játékos természetű. Gondoljunk csak bele, milyen elbűvölő agya van annak, aki kitalálta a kacsacsőrű emlőst, a tarajos sünt vagy a pandahangyát. Meg hát, velünk is játssza ezt az élet nevű, hihetetlenül gazdag játékot, ahol egyik pillanatról a másikra bármi megtörténhet…

A zsebkönyv mérete a műfajt is meghatározta: „versfalatkák” vannak a kötetben, és mint ilyenkor általában, az a cél, hogy minél kisebb egy vers, annál ízletesebb legyen. Nem ínyenc konyhára, nem méregdrága és csökkentett adagokra gondolok, inkább afféle kóstolókra. Hiszen, ha valakinek ínyére való a menü, akkor van ott még, ahonnan ez jött. Isten-kalandjaimat számos más kötetben is összegyűjtöttem. Ugyanakkor a Keresgélők imakönyve kedvez az elmélyülésnek. Van olvasó, aki a Camino fáradsága közepette, esténként ízlelgetett egy-egy kicsi szöveget belőle. Más a biciklis zarándoklat szüneteiben fogyasztotta. Két diáklány a gimnáziumi iskolarádióba olvasta be szünetben, elmélkedésre serkentve a többieket. Szóval, magányos és közösségi használatra is alkalmas. Akár két buszmegálló között is.

• Gyakran hallani, hogy a magyarok nem vallásosak, ez egy hitetlen nép. Az ön Facebook oldalának mégis 136 ezer követője van, ami kortárs költő esetében egészen kimagasló. Mivel magyarázza ezt?

– A magyarokat, na, meg az emberiséget általában, nagy spirituális szomjúság jellemzi. A kényelmes élet következtében nyilván azt is hihetjük, hogy már nem szorulunk természetfeletti segítségre, majd megold mindent a tudomány. Vagy megpróbáljuk felfújni magunkat Isten-méretűre. Vagy befoltozzuk a lelkünkön tátongó Isten-alakú lyukat fogyasztói cuccokkal. Mindenesetre Isten wifije éles, a hozzáférés korlátlan, és folyamatosan bombáz minket jeleivel. És mindenkivel azon a nyelven kommunikál, amit az illető a legjobban ért. Szerintem ebben a kis kötetben is elrejtett pár mazsolát. Persze Isten diszkrét, ha nem kérnek belőle kedvesen visszahúzódik, nagy szeretettel követi a nélküle megtett utunkat, és visszavár.

• A KULT7-ben is elmondta: egyéves lett decemberben. Egy éve súlyos szívinfarktuson esett át. Ez hogyan befolyásolta a hitét? Változott az értékrendje, a fontossági sorrend?

– Visszakaptam az életemet, és ezért hálás vagyok. Életmódot váltottam: kevesebb stressz, kevésbé vastag ételek, a tavalyi évben 3000 kilométert gyalogoltam. Többet időzöm Istennel és a családommal. Persze szobanövény se lettem, alkotok bőséggel, hiszen ez a dolgom.

• Kevés meghívást fogad el, a KULT7-be mégis eljött. A könyvbemutató miatt, vagy a VII. kerület is kedves önnek?

– Sok szép emlék fűz ide, a közeli Írószövetségben volt első kötetem bemutatója, a New York Kávéházban a nagysikerű Milyenek a magyarok? estje, a Városligeti fasoron dolgozott anyukám, a Hernád utcában lakik nagylányom egyik unokámmal. Kadarkai Endrével itt rádióztunk jókat. A Benczúr utca terebélyes fái jóbarátok, és dudorászhatnám Tóth Krisztinával, hogy „sej-haj, Rottenbiller utca!”  Az egyik nagy cég dolgozóinak itt tartottam kreatív írást, örültem, hogy munka után örömmel feloldódtak az alkotásban. Egyikük pedig később ajánlást kért tőlem, mert kiszállt a mókuskerékből, és elment Hollandiába, egyetemen tanulni a szépírást. A Király utca egyik kézműves burgerezőjében sokszor fújtam ki a fáradtgőzt fellépések után, és jutalmaztam magamat pár jó falattal.

• Ha verset kéne írnia Erzsébetváros macskaköves sikátorairól vagy a történelmi negyedéről, mi ihletné meg? Milyen lenne az a vers?

– Döbbenetes, mennyi sors koccan itt vagy suhan el öntudatlanul egymás mellett az airbnb-k, albik, irodák, boltok és hajdani önkormányzati lakások rengetegében. Felszabdalt nagypolgári lakások, kávézók, zongoraszó, veszekedés, lecsószag, flexvisítás, utcai üzletelés, technóparty, kevereg az élet, Belvárosi gyümölcsök című kötetem lakói akár itt is mozoghatnának.

• Sok szegény, hátrányos helyzetű család él itt. Számukra vajon mi adhat „hitet, reményt, szeretetet”?

– Gazdagon is lehet boldogtalanul élni. A platánfák törzsének tapintása, a nap szikrázó visszfényei, az eső utáni jó illat, a virágok színlobogása pedig ingyen van. Nyilván, ha nincs meg a napi betevő, akkor ez keserű bölcsesség. Amúgy meg mindig van mire ácsingózni, és a sóvárgásnak sosem lesz vége. Úgyhogy a legjobbat akkor teszünk magunknak, ha megtanulunk újra és újra vágyakozni arra, ami a miénk.

Sándor Zsuzsa