Kóser üzlet is kell a Klauzál piacra! A környéken új köztéri illemhelyekre van szükség! Több támogatást a homlokzatfelújításokra! Ilyen és hasonló javaslatok röpködtek a levegőben, amikor április végén a Klauzál-negyed megújításáról tartottak workshopot a Csányi5-ben.

Érdeklődők és meghívott szakértők fogalmazták meg, hogyan fejlesztenék a Klauzál tér környezetét. Bárki előzetesen jelentkezhetett a három kiemelt témakör egyikére: külön csoportokban vitatták meg a vásárcsarnok, a közterületek és a helyi gazdaság fejlesztését.  A nyitó előadások után megbeszélték: ki milyen problémát lát, majd a megoldási javaslataikat is megosztották egymással. Eltérő nézőpontok találkoztak, a résztvevők mégis együttműködően keresték a megoldásokat.

A vásárcsarnokkal foglalkozó csoport egy nyitottabb, pezsgőbb, közösségibb piacot látna szívesen. Többen hangsúlyozták, hogy új jövőkép kell. Tarthatatlannak nevezték azt a gyakorlatot, hogy egyes területeket a bérlők csupán raktárként használnak. Volt, aki szerint érdemes végiggondolni, reális elvárás-e, hogy a piac működtetése ne legyen veszteséges. Abban egyetértés volt, hogy a csarnoknak határozott, jól kommunikálható arculatra van szüksége.

A csarnok ne legyen a bulinegyed része

A résztvevők – köztük a piaci üzletek és árusítóhelyek tulajdonosai, üzemeltetői –fontosnak tartották, hogy a piac megmaradjon, de fejlődjön is. Javasolták, hogy bio- és kézműves termékek hangsúlyosabban jelenjenek meg a kínálatban, és a környék zsidó hagyományaira építve legyen a jövőben kóser üzlet, valamint zsidó pékség is. Többen azt is támogatták, hogy a csarnok találkozóhelyként is működjön, közösségi és kulturális esti programokkal, főzőbemutatókkal, termelői napokkal és szezonális gasztronómiai eseményekkel.

Felmerült az is, hogy a piac jobban kapcsolódhatna a környék turizmusához: a Dohány utcai zsinagóga látogatói például egy rövid sétával a csarnokot is útba ejthetnék. Abban teljes volt az egyetértés, hogy a csarnok semmiképpen sem olvadhat bele a bulinegyedbe.

A közterületekről szóló egyeztetésen a többség szerint Belső-Erzsébetvárosnak inkább nyugodt, élhető lakónegyedként kellene működnie. Többen átfogó közlekedési koncepciót sürgettek: a jelenlegi sétálóutcák felülvizsgálatát, gyalogosbarát fejlesztéseket, behajtási korlátozásokat, a lakossági parkolás előnyben részesítését és a rolleres közlekedés szabályozását. Felmerült a vendéglátóhelyek működésének szigorítása, az Airbnb újragondolása, a járdák felújítása, a közműhálózat korszerűsítése és új köztéri illemhelyek kialakítása is.

Szóba került az is, hogy a rendészetnek gyakrabban és láthatóbban kellene jelen lennie a környéken, valamint az is, hogy érdemes lenne tudatosabban építeni a negyed kulturális karakterére és zsidó örökségére.

A gazdaságfejlesztési egyeztetés középpontjában az állt, miként lehetne egyensúlyt teremteni a turizmus, a vendéglátás és a lakhatás érdekei között. Többen a nappali gazdaság erősítését sürgették: minőségi gasztronómiai, kulturális és kereskedelmi kínálattal, hogy visszacsábítsák a magyar vendégeket és vásárlókat. A résztvevők szerint az önkormányzatnak nagyobb szerepet kellene vállalnia a közterületek megújításában, a tisztaság javításában, a biztonság erősítésében, a homlokzatfelújítások támogatásában és a zöldítésben. Megfogalmazták azt is, hogy akár közösségi finanszírozással hajnali takarítást kellene bevezetni.

Téma volt a közlekedés átalakítása: a cél a forgalom csökkentése és egy élhetőbb, a „15 perces város” elvére épülő negyed kialakítása. Többen azt is hangsúlyozták, hogy az önkormányzati ingatlanok hasznosításánál ne kizárólag piaci szempontok érvényesüljenek, hanem hosszabb távú közösségi érdekek is.

S. Takács Zsuzsanna