A budapesti gettó felszabadulásának 80. évfordulóján tartott események egyike volt a „Társas mező” című kiállítás megnyitója a Csányi5 Galériában. Aki valaha töprengett azon, lehet-e ünnepnek nevezni, amikor múltbéli tragédiákra emlékezünk, sajnálhatja, hogy nem vett részt a vasárnap késő délutáni rendezvényen, mert egy igazi örömünnepről maradt le. Zsúfolásig megtelt a tér, a jelenlévők türelmesen sorba álltak, hogy legalább egy fotóra, néhány mondatra, köszöntésre, ölelésre a művésznő közelébe jussanak. Talán az is sokat elmond róla, hogy Kurtág György, akivel már 75 éve barátok, fontosnak tartotta, hogy ott legyen a megnyitón.
Nem véletlen, hogy Szücs Balázs alpolgármester, a kiállítást kezdeményező Erzsébetváros Önkormányzata Értéktár Bizottságának elnöke megnyitóját azzal kezdte, hogy ez az este, a szeretetteljes fogadtatás, amivel a művésznőt üdvözölték, válasz mindazon gyűlöletre, borzalomra, sötétségre, ami az erzsébetvárosi gettóban történt.
A rövid ünnepség szép meglepetése volt, hogy Heisler András, a Mazsihisz volt elnöke, az Erzsébetvárosi Zsidó Örökségért Alapítvány kuratóriumi elnöke Steven Geiger András, a MENSCH alapítvány alapítója nevében MENSCH díjat adott át a művésznőnek. A MENSCH a toleranciát támogatja, tiszteletben tartja az etnikai, vallási szabadságot, elítéli a gyűlöletkeltés valamennyi megnyilvánulását. Heisler felolvasta az alapító Gerlóczy Sárinak írt köszöntőjét, amely egy kedves személyes indoklást is megfogalmazott, miért kapja a művésznő a díjat: „Munkásságodnak innen a távolból, 8000 kilométernyire is nagy tisztelője vagyok. Meggyőződésem, hogy amit tehetségeddel, művészeteddel teszel, az gazdagítja az emberiséget. Te nagyon sokat adsz magadból, ezért úgy gondolom, hogy te egy igazi MENSCH vagy, egy különleges ember vagy.” – írta Geiger András.
A kiállítást hivatalosan Borgula András, a Gólem Színház művészeti vezetője nyitotta meg. Mint elmondta, készülve a szövege megírására, megnézte Gerlóczy Sári honlapját, és nem kis szorongást érzett, amikor látta, kiknek lép a nyomába „Forgách András, Popper Péter, Péterfy Gergely, Kukorelly Endre, Tóth Krisztina, Rényi András, Vekerdy Tamás, és még sok csodálatos gondolkodó” mondott ugyanis korábban kiállításmegnyitót.
Beszédében végül a lélek felől közelített: „44 kép van kint, és ebből négy mindösszesen olyan, amin az első látásra egy magányos alakot találunk, vagy azt hihetnénk, hogy egy magányos alakot találunk. Ha figyelmesen megnézzük, ezeken a képeken is lesz ott egy fénysugár, vagy egy másik ember, vagy isteni lény fénye… Ezek az alakok az összes képen, még akkor is, ha éppen kiáltanak, vagy fohászkodnak, vagy könyörögnek.... még akkor is, ha nincs arcunk, amiről leolvashatnánk az érzéseiket, mindig, de mindig összekapaszkodnak. Néha egy vonal, néha egy szín, és néha maga az alkotás anyagának segítségével.”
A kiállítás képeit Kohári Edit, az önkormányzat civil és kulturális referense válogatta össze, aki szabad kezet kapott a művésznőtől. Nem volt egyszerű feladat számára eldönteni, hogy a rengeteg alkotás közül melyek kerüljenek erre a megemlékező kiállításra. A megnyitó után őt kérdeztük erről a folyamatról.
„Másfél órát teáztam Gerlóczy Sárinál, beszélgettünk, utána megnéztem a képeket. Nem mint kurátor, hanem mint egy műélvező – magyarázta Edit.
Két-három hét eltelt, amire a látottak alapján elkezdett tisztulni benne a kép, hogy mit szeretne látni a falakon. Ezt még két személyes, hosszú beszélgetés követte. A harmadik alkalommal döntött a képekről. Az új művekből válogatott elsősorban, ezek a gyömbérek, az üstös festmények és a nyitott szájasok, és mindenképpen néhány egyvonalas rajzot is be akart tenni a tárlat anyagába. Aki képek alatt nincsenek címek.
„Sári mondta, hogy nem akar, nem kellenek címek. Hiszen minden képnek ugyanaz a témája, mert neki mindig ugyanaz jár a fejében, ez mind a holokauszt, kivéve a gyömbéreket – magyarázta a kurátor. „Jó lenne azért minden képhez hozzáírni azt a néhány mondatot, amit Sári mesélt nekem róluk. Egy-egy kép annyi mindent elmond. Van bennük sok dráma, tragédia, de van életvágy, meg szépség, meg öröm. Néha nem is tudom, ez hogyan lehet. Akárhányszor leültem vele beszélgetni, soha fájdalomról nem beszélt. Soha. Rossz érzésekről igen, arról, hogy beadták a zárdába, hogy az milyen rossz volt, milyen sokáig ott volt, de azt is úgy meséli el, mintha egy vicces történet lenne. Talán pont azért, mert ő ezt kifesti magából.”
Ha tehetik, nézzék meg a kiállítást. 44 alkotás befogadható mennyiség, akár kevésnek is tűnhet. Az élmény, amit magukkal vihetnek, higgyék el, egy életre szól. Ez nem kevés!
Gerlóczy Sári -Társas mezők, Zsidó Történeti Tár Csányi5 Galéria
A kiállítás 2025. január 29-ig tekinthető meg a Galéria nyitvatartási idejében.