„POLGÁRMESTEREK KLUBJA”

Az elmúlt tíz napban úgy alakult – talán nem véletlenül! –, hogy néhány budapesti ellenzéki polgármester több fórumon is összejött, túl a szokásos hivatalos fővárosi programokon, s kifejtette markáns véleményét. S bár most nem volt jelen, értelemszerűen ide tartozik Baranyi Krisztina (IX.) is, ő is a lassan már féléve havonta egyszer összejövő „belsőkerületi társaság” tagja.

Érezhető, hogy a minket hallgató érdeklődők fejében felvetődött a gondolat: itt most valami újszerű budapesti összefogás alakul?

Akadt, aki egyből azt kérdezte, összejárunk-e? Más diszkréten azt firtatta, mennyit egyeztet Teréz-, Erzsébet-, József- és Ferencváros első embere? Az egyik pódiumbeszélgetésen meg egyenesen azt szegezte a mellünknek a bennfentes műsorvezető, hogy van-e együttműködés a kerületvezetők között?

– Van! – vágta rá Pikó András (VIII. kerület).

– Tök jó klub vagyunk! – erősített rá Soproni Tamás (VI.)

Amire természetesen csak azt mondhattam, hogy várospolitikát csinálunk, ami nem egyenlő a pártpolitikával. Európai léptékű várost akarunk! És ehhez nem feltétlenül kell különböző politikai szempontokról egyetértenünk. 

Pikó kolléga fogalmazta meg, sokatmondóan:

– Haladunk is együtt! Kulturális együttműködésben nagyon. És ez nagy dolog.

S ebben a pillanatban mutatta fel a hallgatóság soraiból egy fiatal hölgy a divattáskáját, amiről csak úgy kiabált a felirat: 678 design. Tényleg, ilyen kezdeményezésünk is volt már! 2022 februárjában: kortárs fesztivál, amely összeköti a belső kerületeket a kultúrát kedvelő, akár műértő belvárosi polgárok számára. Egyik galériából a kiállítóhelyre, egyik kerületből a másik városrészbe sétáltak át az érdeklődők, hiszen a művészet dimenzióit éppenséggel nem a határok szabják meg. Ennek a sok helyszínes, 3 kerületen átívelő galériatúrának volt a neve, a szlogenje a táskán díszelgő 678…

– Más felől jöttünk, de együtt vagyunk – erősített még rá Soproni, s hamarjában még meg is dicsérte Erzsébetvárost, hogy milyen merészet lépett a forgalomtechnikai húzásokkal.

Valójában három mozzanat köt össze bennünket.

Először is másfajta település- és városfejlesztést szeretnénk.

Aztán a „zöldítés”: nemcsak ennyi és ennyi fa és cserje készülő ültetése, hanem annak a megértetése, hogy másfajta várost akarunk.

Harmadrészt pedig közös az a rettenetesen nehéz probléma is, hogy hogyan tudjuk bevonni az embereket. Megértetni: nem ellene van, ha nem parkolhat feltétlenül a háza előtt.

Ezt a hármat együtt megértetni!

Nemcsak hárman vagyunk rá.