Edison tervei alapján készült
A Kazinczy utca 21. szám alatti telek ismert története a 19. század végére nyúlik vissza. 1885-ben még egy kültelki ház állt itt, melynek tulajdonosa özvegy Geyer Rozina 1890-ben kőfaragó műhelyt és márványraktárt nyitott. 1892 májusában a Trieszti Általános Osztrák Légszesz Társulat 58.500 forintért vásárolta meg az ingatlant villamos alállomás létesítése céljából, ugyanis a Fővárosi Tanács pályázatot hirdetett Budapest elektromos hálózatának kiépítésére.
A modernizálódó Budapest vezetése 1893-ban két vállalatnak adott engedélyt elektromos áram szolgáltatására. Mivel a technológiák jövője még bizonytalan volt, ezért a város két céggel szerződött. Az egyik az osztrák társaság által alapított Budapesti Általános Villamossági Társaság (BÁV) volt (Kazinczy utca 21.), amelyik Edison találmányát felhasználva egyenáramot szállított. A másik a Magyar Villamossági Részvénytársulat (Külső Váci út 72.), amelyik egyfázisú váltóáramot fejlesztett. A Kazinczy utcai háromemeletes villamos egyenáramú mellék-állomás épületének tervei 1893 áprilisában elkészültek, nyárra már az épületeket felhúzták az ide telepítendő akkumulátorok számára. Az itt használt technológia lényege az volt, hogy a külső telepen termelt 1800 V-os váltóáramot motorgenerátorok segítségével 220 V-os egyenárammá alakították át, az energiát pedig hatalmas akkumulátortelepekben tárolták, majd földkábelen vezették a fogyasztókhoz. A kábelek három év múlva elérték az Operát, a Vigadót és a Józsefvárosi plébániát is. 1897-re a Vígszínházat, a Nyugati Pályaudvart, a Nemzeti Múzeumot és az Állatorvostudományi Egyetemet is rákötötték a hálózatra. A Millennium évében megindult földalatti is – erősebb – egyenáram hajtotta. 1903-ban új épületet terveztek a műszaki állomás számára, ahol a vállalat igazgatója is szolgálati lakást kapott (telefon: 91-19). A telepet már 1909-ben tovább kellett bővíteni. Az elektromos társaságok olyan nyereségesek voltak, hogy jelentős, 25 százalékos árcsökkentést jelentettek be 1905-ben.
Edison (középen) egykori munkatársával Fodor Istvánnal (balra), a kazinczy utcai telepen, Budapesten.
A BÁV legismertebb igazgatója Fodor István (1856–1929) vezérigazgató volt, aki több város világításának bevezetésében vett részt, s akit a Fonográf Együttes is megénekelt „Edison Magyarországon” című dalában. Az ő meghívására érkezett Thomas Edison 1911 szeptemberében Budapestre, akit Fodor kocsikáztatott körbe a városban. Edison feltehetőleg ekkor megtekinthette az ő 1881-es elvei alapján működő állomást.
Az 1930-as évekre a korábbi technológia fejlesztésre szorult, ezért 1932 és 1934 között a régi épületeket lebontották. Helyükre egy modern, Art Deco stílusú acélvázas épületet emeltek. Az új központ már transzformátorállomásként működött. A telep az egyenáramú korszak vége után a hatvanas évek elején szűnt meg. 1968-ban az új, Rumbach utcai „Erzsébetváros” alállomás vette át a feladatait. A Kazinczy utcai transzformátorház 1976-ban fejezte be az üzemi működést.
A régi, jelentős szellemi értéket képviselő elektrotechnikai gépek megmentéséről és önálló elektrotechnikai gyűjtemény alapításáról 1969-ben született döntés, a munka megszervezésével Király Árpádot, a Budapesti Elektromos Művek (ELMŰ) főosztályvezetőjét bízták meg. A vezetésével megalakult csoport gyűjtötte össze az első 1100 tárgyat. A Magyar Elektrotechnikai Gyűjtemény 1975. június 10-én nyílt meg, ahol a kiállítási termeket a szakma nagyjairól nevezték el. 1987-ben az egész épületegyüttest ipari műemlékké nyilvánították. Végül 2006-ban a magyar állam megvásárolta az ingatlant, és az intézmény 2009-től a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum filiáléjaként működik tovább.
Az Elektrotechnikai Múzeum már indulásakor nemcsak az áramszolgáltatás, hanem az elektromos háztartási eszközök fejlődését is bemutatta. A gyűjtemény megnyitásakor a villamos fogyasztóberendezések között volt egy technikatörténeti különlegesség: régi villamos kávéfőző, amellyel egy hajsütővasat is lehetett melegíteni. A kávé 2016-ban is megjelent a múzeum udvarán, amikor helyet adott a kávé hazai világnapjának rendezvényeinek. A mostani tavaszon, tíz évvel később ismét rotyog és kotyog majd a kávégép a mozgalmas évtizedeket látott ipartelep–múzeum falai között.
Dombi Gábor
