„Erzsébetváros nem egyszerűen Budapest egyik kerülete. Erzsébetváros mindannyiunknak, akik itt dolgozunk vagy itt élünk, nem csupán egy földrajzi egység, hanem közösség is. Olyan közösség, amelyet közös értékek, normák és elképzelések kötnek össze” – kezdte ünnepi köszöntőjét Niedermüller Péter polgármester.

Beszédében kiemelte: azok, akiket ezen a napon díjaznak, különösen sokat tettek azért, hogy az itt élők és dolgozók valóban egy közösség tagjainak érezhessék magukat, olyanoknak, akik bíznak egymásban, tisztelik egymást és közös értékek mentén élnek.

„Hiszem, hogy szükségünk van olyan emberekre, akikre felnézhetünk. Akiknek a példáján látjuk, hogy van értelme az erőfeszítésnek, a munkának és a becsületességnek, annak, hogy az ember életét, vagy annak egy jelentős részét, egy közösség szolgálatába állítsa” – fogalmazott. Hozzátette: az is érték, hogy a díjazottak elfogadják az elismerést, hiszen ezzel a közösség tiszteletét, szeretetét és megbecsülését fogadják el. A polgármester azt kívánta, hogy munkájukkal a jövőben is segítsék a kerület közösségét, és mutassák meg: „ebben a felfordult világban is lehet embernek maradni, normálisan élni, beszélni és viselkedni egymással”.

Az elismeréseket Niedermüller Péter polgármester és az önkormányzat alpolgármesterei, Szücs Balázs, dr. Kispál Tibor és Molnár István, adták át.

A Kult7 Kulturális és Művészeti Központban rendezett díjátadót műsor is színesítette. Malek Andrea énekelt, zongorán édesapja, Malek Miklós kísérte; a közös muzsikálás bensőséges, szinte szalonhangulatot teremtett. Néhány saját szerzemény mellett egy kiválóan előadott kuplé, a Furcsa dolgok vannak a ház körül is elhangzott. A választás nem volt véletlen: a Király utca egykor kávéházairól volt híres, ahol a kuplé a mindennapi szórakozás természetes része volt. Bánfalvi Eszter és Mészáros András három Erzsébetvároshoz kötődő író műveiből olvasott fel részleteket: Örkény Istvánéból, aki a Damjanich utca 39-ben élt, Karinthy Frigyeséből, aki egy híján 140 éve született és a Damjanich utca 27-ben lakott, valamint Janikovszky Éváéból, aki a Bajza utca 8-ban élt, és aki idén lenne 100 éves.

Üdvözöljük Erzsébetváros új díszpolgárait és kitüntetettjeit!

Erzsébetváros Díszpolgára

Dr. Szöllősy Gyula

Dr. Szöllősy Gyula főorvos, 1965-ben vette át általános orvosi diplomáját a SOTE Általános Orvostudományi Karán. Ezt követőn a Péterfy Sándor utcai Kórház C belgyógyászatán kezdett el dolgozni, mint segédorvos, alorvos, majd adjunktus és 1981 után, mint főorvos. Az 1980-as években kezdeményezésére barátai, a betegek, a kerületi cégek összefogtak és teljesen civil összefogással létrehoztak egy alapítványt. Az alapítvány munkájának és a civil összefogás eredményeként alakult meg a dialízis állomás a Péterfy Sándor utcai Kórházban, megmentve ezzel számos kerületi beteg életét. A nephrologiai profilú E belgyógyászati osztályt megalakulásától, 1986-tól 2005-ig vezette, mint osztályvezető főorvos. Ez az osztály a vesebetegek korszerű, teljeskörű ellátását biztosította. 1986-tól a Magyar Nephrológiai Társaság vezetőségi tagja, ezen belül a CAPD kezelések szakmai felelőse volt az egész országban. Aktívan részt vett a szakorvosképzésben. 1979 és 1983 között komplex lakossági szűrés keretében - még a C Belgyógyászaton- elvégezték a VII. kerületi lakosság veseszűrését. A közkórházak között, ezen az osztályon végeztek először vesebiopsziát. Az 1980-as évek elején fokozatosan, egyre bővülő kapacitással vezették be a hasi dialízis ellátást. Lépésről-lépésre sikerült megteremteni azokat a körülményeket, amelyek akkor a vesebetegek életmentő kezeléséhez létfontosságúak voltak. Az első hemodialízis kezelés 1987-ben történt osztályukon, melyet adományokból előteremtett,  használt dialízáló gépek segítségével végeztek el. Akkor tűzték ki célul munkatársaival, hogy új, önálló művese-állomást hoznak létre és ennek támogatására megalapították a Vesebetegekért Barátai Egyesületet. Az új dialízis állomást 1991-ben nyitották meg, aminek 1996-ban a Magyar Nephrológiai Társaság a Nephrológiai Centrum minősítést adta. Az 1990-es évek közepén megalakult, az azóta is aktív, Ren-Club és RENRO Alapítvány, amely a krónikus vesebetegek kezelését és gondozását segíti edukatív és szabadidős programokkal. A RENRO Alapítvány kuratóriumának elnöke volt a megalapításától a lemondásáig. Lemondását követően 2024-től, az Alapítvány örökös tiszteletbeli kuratóriumi elnökévé kérték fel. Az Alapítvány kuratóriumának vezetőjeként minden erejével a betegeket támogatta, és a gyógyítás mellett hangsúlyt fektetett a betegek életminőségének javítására is. 1987-től a Fővárosi Szakfelügyelet nephrológus szakorvosa, 1972-től 2020-ig a VII. kerület Szociális Foglalkoztatójának (ERFO) üzemorvosa volt. 2005-ben hivatalosan nyugdíjba vonult és ezt követően a nephrológiai szakrendelőben folytatta szakmai munkáját. 2025 októberében vehette át Gyémánt diplomáját a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektorától.

(díjat fia vette át)

Ranschburg Jenő (posztumusz)

Ranschburg Jenő egyetemi tanár, pszichológus 1935-ben született Erzsébetvárosban. Budapesten a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett. 1961-ben végzett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, majd 1964-ben az ELTE bölcsészkarának pszichológia–magyar szakán. 1961 és 1963 között előbb Velencén, majd Budapesten dolgozott gyógypedagógus tanárként. 1963 és 1965 között az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos munkatársa volt. 1965–től 1977-ig az ELTE BTK pszichológiai tanszékének adjunktusa, majd docense lett. 1977-től az MTA Pszichológiai Intézetének osztályvezetőjeként dolgozott. 1977 és 1997 között tudományos osztályvezető volt az MTA Pszichológiai Intézetében. 1997-ig tagja volt a Nemzetközi Pszichológiai Társaságnak, a Nemzetközi Fejlődéslélektani Társaságnak és a Magyar Pszichológiai Társaságnak. 1992–től 1996-ig az Országos Gyermekvédő Liga elnöke, majd haláláig tiszteletbeli elnöke. 2002–2011 között főiskolai tanárként dolgozott a Szolnoki Főiskolán, 2007–2011 között professor emeritus volt a Károly Róbert Főiskola (Gyöngyös) Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának Humántudományi Tanszékén. Fiatal korától írt gyermekverseket, melyet kritikusai is elismertek. Versei a Piros tinta című antológiában és a Gyerekségek című önálló kötetben jelentek meg. 2022 óta nevét őrzi az „541691 Ranschburg” kisbolygó. Szívügye volt a pszichológia és egy ország tanult tőle gyermeket nevelni. Akár a képernyőn jelent meg, akár a katedrán állt érthetően, követhetően és szakértelemmel tudta elmagyarázni mi zajlik és mi történhet egy kisgyermek lelkében. Számos tanulmány és könyv szerzője, melyek közül a Félelem, harag, agresszió számos külföldi kiadásban is megjelent. Élete során számos díjat és kitüntetést kapott úgy is mind, a Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (2005), Budapest díszpolgára (2006), Prima Primissima díj (2009), Radnóti Miklós antirasszista díj (2010).

Pro Urbe Erzsébetváros

Láposi Terka

Láposi Terka művészetpedagógus, a Kemény Henrik hagyatékát őrző alapítvány elnöke, az erzsébetvárosi Kemény Henrik Bábkészítő pályázat zsűrielnöke, a debreceni Vojtina Bábszínház igazgatója és művészeti vezetője. Élete a bábozás, mely területen életkortól függetlenül varázsolja el a közönséget előadásaival, a szakmát pedig újításaival. Ő vezette be az interaktív foglalkozásokat a színházban. Munkáiban keverednek a régi hagyományok és a modern szemlélet, s alkotnak tökéletes harmóniát. A művészet mellett a pedagógia is megjelenik munkáiban. Eleken nőtt föl, ahol a népi hagyományok bábjai már felkelthették volna érdeklődését, de ez később, a tanítóképző főiskolán következett be, ahol a bábok pedagógiai felhasználása kezdte érdekelni. Első bábjai fakanálból készültek. 1981-ben már saját csoportot alakított. Mai napig sokat merít a népi kultúrából, és a pedagógia is része maradt játékának. A bábszínházat közösségi élményként fogja föl, ami nem csak szórakoztat, de fejleszt is. Sokszor épít be kortárs témákat és a gyerekek életében is előforduló élethelyzeteket. Kiállításokat is szervez, melyek természetesen kötődnek a bábokhoz. Az elmúlt 25 évben több, mint 150 ilyen esemény kötődik nevéhez. Legátfogóbb munkája Erzsébetváros Díszpolgárához, Kemény Henrikhez kötődik, akihez barátság is fűzte. Egy kiállításhoz kérte először a segítségét Kemény Henriknek, és innen indult először mester-tanítvány, majd elmélyülő baráti kapcsolatuk. Az ő ötlete volt, hogy csináljanak Kemény Henrik 80. születésnapjára életmű kiállítást. A következő évben Kemény Henrik rábízta Terkára a család teljes bábszínházi hagyatékát, s létrehozták a Kemény-Korngut Alapítványt. Élete utolsó éveiben Terka és a családja, Asbóth Anikó igazgató, és a Vojtina közössége lettek a mester fő támaszai. Saját munkája mellett a mai napig elhivatottan gondozza Kemény Henrik örökségét. Több szakmai elismerésben részesült, többek között a Blattner Géza-díjat vehette át 2025-ben.

Thuróczy Gergely

Thuróczy Gergely irodalomtörténész, Rejtő Jenő-kutató, irodalmi muzeológus, műfordító, szerkesztő, rádiós műsorvezető, bibliográfus, wikipédista. Kutatóként elsősorban a népszerű- és magaskultúra határterületei érdeklik. Foglalkozott irodalmi lexikonok életrajzi szócikkeivel, emigráns írókkal, Budapest irodalmi topográfiájával, magyar írók sírjaival, kiemelten Határ Győző angliai emigráns író hagyatékával, irodalmi évfordulók összeállításával. A magyar díjak-díjazottak témában egyedülálló adatbázist hozott létre a Petőfi Irodalmi Múzeum keretein belül. Közel 20 éven át a „Magyar életrajzi index” adatbázis egyik építője volt. Számára Rejtő Jenő „a legpestibb magyar író”. A város és az író kapcsolatáról számtalan interjút adott, cikkeket és tanulmányokat írt, várostörténeti Rejtő-sétákat vezet, ismeretterjesztő előadásokat tart, hagyatékának és emlékének lankadatlan ápolója. Szívós küzdelem révén oszlatja Rejtő Jenő köré rakódott legendákat, törekszik életrajza és életműve hiteles bemutatására. Több mint 20 éve foglalkozik folyamatosan az íróval. Szerepe volt az író tényleges  szülőházának beazonosításában Erzsébetváros, melyet immáron helyesen jelöl emléktábla a Szövetség utca 22. szám alatt. Az író ifjúkorának lakóhelyét, a Rejtő Jenő utca 6-os számot jelölő új emléktábla megszövegezője. Javaslatára jelöli Rejtő egykori lakóhelyét „Rejtő-botlatókő”, Budán a Bimbó út 3. szám alatt. Az író több, korábban kiadatlan szövegét rendezte sajtó alá. Ő az első Rejtő életművet áttekintő kismonográfia szerzője. 2019-től négy szemeszteren át a Károli Gáspár Református Egyetem óraadójaként Rejtő Jenő-szeminárium oktatója volt. 2003-ban megrendezte a világ első Rejtő-kiállítását a Petőfi Irodalmi Múzeumban, „Az ellopott tragédia” címen. Azóta vándorkiállítás formájában az ország közel 20 pontján szerepelt a tárlat. Szabadidejében többek közt a magyar nyelvű Wikipédia szerkesztésében vesz részt, ennek révén is szolgálva a hagyományos értelemben vett ismeretterjesztést.

Dr. Tóthné Dr. Danczkay Andrea

Dr. Tóthné Dr. Danczkai Andrea fogorvos, 1984-ben kiváló eredménnyel végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. Később felvételt nyert a Fogorvosi Karra. Az akkori szabályok szerint kizárólag csak a szakmai tárgyakra és gyakorlatra kellett koncentrálni, így a gyermeknevelés mellett is el tudta végezni a képzést. 1995-től helyezkedett el fogorvosként, majd 1996-ban került az Erzsébetvárosi Csengery utcai Fogászatra, ahol immáron 30 éve dolgozik. Munkája során általános orvosi karon szerzett tudását is kamatoztatni tudja, hasznosításával körültekintően és lelkiismeretesen látja el a hozzá tartozó és hozzá forduló betegeit. Az eltelt évek alatt panasz vagy más jellegű probléma nem merült fel vele kapcsolatban. Amennyiben egészségi állapota lehetővé teszi továbbra is szeretné a betegeket ellátni és gyógyítani.

Erzsébetváros Sportjáért díj

Wolf Károly

Wolf Károly pedagógus, a tanári diplomáját 2013-ban szerezte meg a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi karán, testnevelő – gyógytestnevelő szakon. Ebben az évben kezdte meg tanári pályáját is. A Budapesti-Fasori Evangélikus Gimnáziumban 2014 óta tanít. Kiemelkedő sikereket ért el diákolimpián futsal, floorball és kézilabda sportágban diákcsapatokkal. Az amatőr kézilabda csapattal többször végeztek dobogós helyen a budapesti mezőnyben, megnyerniük ezt a sorozatot egyszer, 2024-ben sikerült. Kétszer kerültek be az országos döntő küzdelmeibe. Egyszer a nyolcadik, egyszer pedig a hetedik helyet szerezték meg. A nyílt „A” kategóriás kézilabda csapattal évek óta rendszeres résztvevője a Budapesti négyes döntő mezőnyének. 2025-ben a budapesti floorball diákolimpián III. korcsoportban 3. helyezést értek el. Az egész tanítási évet lefedő „Fasor kupa” iskolai labdarúgó bajnokság kitalálója és lebonyolítója. A Fasor Alumni Kupa szervezése során az 1989 óta itt végzett öregdiákok sokaságát mozgatja meg. A fenntarthatósági héten az ő javaslatára valósul meg a ” kerékpárral az iskolába” program. Testnevelés tantárgyból emelt szintű érettségire készíti fel a jelentkezőket, kiváló eredménnyel. A Diák Önkormányzatért felelős tanárként állandóan nyitott a diákok kezdeményezéseire. A diákokkal együtt szervezi az iskolai gólyatáborokat is. Tanítványait érzékenyíti a havi egy alkalommal megszervezett szendvicsgyűjtő akcióval, amit rászorulóknak szállítanak ki. Mind testnevelőtanárként, mind pedig ifjúsággal foglalkozó pedagógusként példás munkát végez.

Wágner Zsuzsanna

Wágner Zsuzsanna, pedagógus gimnáziumi évei alatt kezdett el atletizálni, először a gimnáziumban majd a Budapesti Építők SC-ben. 1981-ben felvételt nyert az Egri Tanárképző Főiskola biológia-testnevelés szakára. A tanári diploma mellett atlétikai edzői képesítést is szerzett. 1993-ban került mai iskolája jogelődjébe, a VII. kerületi Hernád u. 3. szám alatti általános iskolába. A nagy sporthagyományokkal rendelkező iskolában is a testnevelés lett a fő tantárgya. Ezen időszak alatt tizenötször nyerte meg tanulóival a kerületi összetett diákolimpiai versenyeket. 2004-ben került át a jelenlegi iskolájába, ahol folytatva a sikersorozatot, a sport tagozatos lányokkal budapesti 2. és 3. helyet ért el kézilabdában, továbbá a Baross Gábor Általános Iskolát kollégájával Budapest 10 legjobban sportoló iskolái közé vezette. 2008-ban elvégezte a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Továbbképző Intézet által szervezett tanfolyam aerobik sportoktatói OKJ-s képzését. Így már hobbi szintről szakmai szintre sikerült emelnie az aerobik iránti érdeklődését, ezzel is színesítve a diákok sportolási repertoárját. 2011-től szervezett és vezetett iskolai táborokat. Balatonmáriafürdőn sporttábort szervez rendszeresen, ahol 10-45 sportoló tanuló vesz részt, 4 pedagógussal. Így sok hátrányos helyzetű diák számára van lehetőség igazi nyári program biztosítására, amely sokuknak az egyetlen is. 2012-től vezeti a VII. kerületben a testnevelés munkaközösséget. Ezen a területen munkája nagy része a kerület sportversenyek szervezését és levezetését jelenti, emellett különös figyelmet fordít a kollégák tapasztalatcseréjére és továbbképzésére. Szinte egyedüli motorja a kerület diáksport rendezvényeknek, az ő lelkiismeretes szervezése nélkül nem tudnának ilyen színvonalasan megvalósulni ezek a programok.

Erzsébetváros Mestere

(díjat később veszi át)

Váradi Natália

Váradi Natália, fodrász az emberekkel akart foglalkozni. Ezt kezdetben az egészségügyben tervezte megvalósítani, ez irányú tanulmányait el is kezdte, de nem fejezte be, mert lelkileg nagyon megterhelő volt számára. Ekkor helyezkedett el hajmosóként egy fodrászatba, ahol úgy döntött, hogy fodrász lesz. Ennek immár 37 éve. Szakmáját azóta is nagyon szereti. Elvégezte a fodrász iskolát, majd Erzsébetvárosban saját üzletet nyitott. Nagyon szeret az emberek lelkével foglalkozni munka közben, így szinte két szakmát művel egyszerre. „Pszichológus” és fodrász is egyben. Az alkotás a másik szenvedélye, a haj pedig az alapanyag. Szereti felfedezni, kitalálni, hogy kinek mi a legtökéletesebb frizura. Egyéni mottója, hogy ugyanannyit kell az ember bennsőjével törődni, mint a külsejével a boldog és egészséges élethez. A lakók ismerik és nagyon szeretik, akihez bármikor fordulhatnak. Az idei évben lesz 25 éve, hogy üzletét a kerültben megnyitotta.

Máté Miklós

Máté Miklós 1944-ben született Fóton, majd 1959-ben kezdte meg látszerészi képzését a Pilvax közben a Feszl Optikában. Segédlevelét 1962-ben szerezte meg. Optometriai tanulmányait a Zeiss Műveknél végezte Jénában 1972-ben, 1996-ban optometrista diplomát szerzett a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen. 2000-ben Aranykoszorús mester kitüntető címben részesítették. 1978-ban nyitotta meg első üzletét a Dembinszky utcában, majd 1999-ben mai helyén, a Thököly út 20. szám alatt. Így már 47 éve áll a VII. kerületiek rendelkezésére, de műhelyét azóta is folyamatosan fejleszti a legmodernebb eszközökkel. Ezen kívül több szatirikus műve is megjelent nyomtatásban (pl.: Malac persely). Az 1956-os forradalom során megélt emlékeit az „56-os pesti srácok indulója” és „Így láttam” című verseiben jegyezte le. Az olvasás, a kultúra szeretete és az érdekességek gyűjtése végigkísérte az életét, ezt bizonyítja 6000 részes házi könyvtára, muzeológiai jelentőségű tárgyak százai, illetve klasszikus és jazz bakelitgyűjteménye is.

Erzsébetváros Közbiztonságáért díj

Réthy-Hok Csilla

Réthy-Hok Csilla hatósági és ügyfélszolgálati referens, 2011. október 6. napjától dolgozik az Erzsébetvárosi Közterület-felügyelet, majd az Erzsébetváros Rendészeti Igazgatósága állományában. Előző munkahelyein a közigazgatásban szerzett széles körű ismereteit hasznosítva a hatósági és ügyfélszolgálati munkatársak munkájának szakszerű irányításával végzi. A lakossági panaszok, bejelentések kezelése, a társszervezetektől érkezett szakmai anyagok véleményezésére a válaszok elkészítése terén munkáját a kellő jogszabályi megalapozottság, az ügyfélbarát döntések meghozatala jellemzik. Lelkiismeretes, szorgalmas. Munkája, szakterületén túl az Igazgatóság mindennapi közbiztonsági feladatainak ellátása terén is kiemelkedő színvonalú.

Pro Arte Erzsébetváros díj

Bősze Ádám

Bősze Ádám zenetörténész, műsorvezető nagyon sokat tett a zene értékének széles körű megismertetéséért. Előadásaival a klasszikus zenét, és általában a zenét népszerűsíti sokak számára „fogyasztható” módon. Szerinte a komolyzene és a könnyűzene megkülönböztetés helyett inkább művészi és nem művészi zenéről lenne érdemes beszélni. Erzsébetvárosban többek között a DemArt projekt égisze alatt létrejött, kerületünkben elhelyezett hangzófalak zenei kutatását is ő végezte, és itt működik zenei antikváriuma is. Érettségi után bár a Színművészeti Főiskolára készült, végül nem vették fel. Ezt követően belépett a ferences rendbe, szerzetesként a Ferences Hittudományi Főiskolán, majd ezzel párhuzamosan – a rend beleegyezésével – a Zeneakadémia zenetudományi szakán tanult. Budapesten és Esztergomban templomokban orgonált, iskolában ének-zenét tanított. Nyolc év után kilépett a rendből, világi pályára lépett és diplomát szerzett a Zeneakadémián. Pályáját zenekritikusként kezdte a Magyar Nemzet kulturális rovatánál, Rövid ideig az akkor induló Budapest Rádió szerkesztőségvezetője volt. Ezzel párhuzamosan riporterként és zenei műsorok műsorvezetőjeként dolgozott a Magyar Televízióban, a TV2-nél és a Duna Televízióban. Volt évfolyamtársaival megalapította a Gramofon című zenei szakfolyóiratot. 2004-ben megalapította saját zenei antikváriumát Erzsébetvárosban, később a Magyar Antikváriusok Egyesületének aktív tagjává vált, 2010 óta a szervezet elnöke. 2008 és 2023 között a Bartók Rádió munkatársa, a Muzsikáló reggel és Muzsikáló délelőtt adásainak műsorvezetője volt. Rendszeres házigazdája és szakkommentátora volt a New York-i Metropolitan Operaházból és a Bayreuthi Ünnepi Játékok előadásairól élőben adott operaprodukcióknak. Itthon pedig rendszeres házigazdája a Kaposfest-nek, a Cziffra György Fesztiválnak és a Bartók Plusz Operafesztiválnak is. 2017 nyarán mutatta be az első magyar zenei standupot #Szeretnekahallgatók címmel, amelyet a Bőszekund című második sorozat követett. Zenei antikváriusi munkáját 2010-ben Ezüst Mókus-díjjal ismerték el, 2011-ben a Magyar Rádiótól az „Év rádiósa” elismerést kapta, 2018-ban Prima Díjas lett, 2019-ben a klasszikus zene népszerűsítéséért a Kult50 díjazottja volt. Zenei ismeretterjesztő előadássorozatokat tart, amelyek közül a legnépszerűbbek: „Nagy zenészek, nagy szerelmek”, „Mendelssohnék karanténban”, „Forradalmi etűdök”.

Örkény Színház alapító tagjai

Az Örkény Színház alapító tagjai (Bíró Kriszta, Csire Zoltán, Csuja Imre, Érdi Ariadne, Für Anikó, Gálffi László, Gáspár Ildikó, Hámori Gabriella, Horváth József, Kanizsay Zita, Kerekes Éva, Mácsai Pál, Máthé Zsolt, Pogány Judit) 20 éve dolgoznak a kerület kulturális területén, számos felületen erősítve, képviselve és gazdagítva azt. Az Örkény Színház a 2024/2025-ös évadban a 20. évébe lép. Alapító tagjainak hűséges és kitartó munkája nem csak az intézmény életére, hanem a kerület kulturális életére is hat, hiszen minden olyan megmozdulásban, akcióban részt vettek, amely színházukat a kerület kultúrájához kapcsolja.