Ötven esztendő – egy gyűjtemény
A kerek egy éven át nyitva tartó tárlat több mint 700 filatéliai kiadványt mutat be a Természetvédelmi Világalap (WWF) különleges projektjéből. A szervezet 1969 és 2019 között a világ számos országának postájával együttműködve adott ki hivatalos bélyegeket, amelyek veszélyeztetett fajokra hívják fel a figyelmet, és kiváló fotósok munkáját dicsérik. Minden példányon szerepel a jól ismert pandás logó is.
Dr. Lénárd Gábor a debreceni Tudományegyetemen szerzett biológia–kémia szakos tanári diplomát, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen biológiai doktori fokozatot. Tanárként kezdte pályáját, majd az Országos Pedagógiai Intézetben a biológiaoktatás fejlesztésén és új tanterv kidolgozásán dolgozott. A Trefort Gimnáziumban húsz éven át volt vezetőtanár és öt évig az intézmény igazgatója. Jelentős tankönyvírói életművet hozott létre: közel száz publikáció, köztük mintegy húsz tankönyv fűződik a nevéhez, munkásságát több kitüntetéssel ismerték el.
A mostani tárlat egy szenvedélyes gyűjtőnek köszönhető, aki ötven éven át ennek a témának szentelte szabadideje nagy részét. Dr. Lénárd Gábor biológia-kémia tanár, biológus doktor, már gyerekkorában rajongott a bélyegekért, mert segítségükkel a világot fedezhette fel. „A községünkben 1945 végén megnyílt a dohánybolt, ahol különböző országokból származó bélyegekből álló gyűjtőcsomagot is árultak. Kaptam én is egyet, és otthon az atlaszunkon beazonosítottam, honnan valók.” – idézi fel. Kezdetben vegyes témákkal foglalkozott, majd az érdeklődése középiskolás korában alábbhagyott, és csak fiatal tanárként kezdett állatos bélyegeket gyűjteni, elsősorban szemléltetőeszközként. „Harmincéves voltam, amikor megjelent az első WWF-es bélyeg, attól kezdve erre álltam rá, végig ötven éven át, egészen nyolcvan éves koromig.” – teszi hozzá.
A gyűjtésben segítette, hogy a WWF közzétette az éves kiadások listáját. „Ennek alapján megkerestem és megszereztem az új darabokat. Volt, hogy kínai tanár ismerőseimmel cseréltünk, máskor internetes szakkereskedőktől vásároltam.” Nagy könnyebbséget jelentett az is, hogy a Trefort, ahol biológus vezetőtanárként oktatott, majd a nyugdíjazása előtti öt évben az intézmény igazgatója lett, UNESCO-tagintézmény volt, így kapcsolatban állt a hálózat iskoláival. „Amikor egy távoli ország – mondjuk a Kongói Köztársaság – izgalmas bélyeget adott ki, levelet írtam az ottani iskolának: bemutatkoztam és kértem egy példányt. Sokszor érkezett készséges válasz felbélyegzett küldeménnyel.”
Nem mindig ment zökkenőmentesen a gyűjtés. Guineából például sokáig nem jött válasz, hiába küldött egy saját címére megírt borítékot azzal a kéréssel, hogy a WWF-es bélyeggel juttassák vissza. Csak három hónappal később kapott egy hatalmas borítékot, rajta gyönyörű, különleges bélyegekkel, ám ő nem erre várt, pedig a küldő komoly kockázatot vállalt. A mellékelt levélből tudta meg, hogy a térségben fegyveres harcok zajlottak, és a kolléga a lövöldözés közepette vitte el a postára a levelet.
Lénárd Gábor az öt évtized alatt felépített teljes gyűjteményét, összesen több ezer tételt, 2024-ben gondosan rendszerezett, tematikus formában a Bélyegmúzeumnak adományozta. „A 2500 állat taxonómiai feldolgozását is elvégeztem, így ez olyan, mint egy könyvtár, ahol minden könyvnek van katalóguscédulája.” – mondja, majd hozzáteszi: „Nem mondom, hogy nem fájt a szívem, mikor el kellett válnom a gyűjteményemtől.” Már akkor felmerült, hogy az anyagból érdemes lenne a biodiverzitást középpontba állító kiállítást létrehozni. A tárlat kurátorai, Elekes Attila André, Sebestyén Lilla és Szilágyi Petra közel egy év kitartó munkájával állították össze a gazdag és látványos anyagot. A kiállítás mintegy 90 százalékát úgynevezett carte maximumok alkotják: ezek olyan képeslapok, ahol a kép, a bélyeg és a pecsét ugyanazt az állatot ábrázolja.
Ez a kiállítás nemcsak az élővilág sokszínűségét mutatja be, hanem azt is bizonyítja, milyen érték rejlik a kitartó, évtizedeken át végzett munkában.
S. Takács Zsuzsanna
