Nagy álom valósult meg, hisz félnapos családias programból négynapos fesztivállá nőtte ki magát a Kemény Henrik Bábkészítő pályázat. A művész 2025-ben lett volna 100 esztendős, a tavalyi eredményhirdetésen hangzott el Kispál Tibor alpolgármestertől: „De jó lenne jövőre egy igazi bábfesztivált szervezni a mester tiszteletére”. Gálvölgyi Dorka és a KULT7 csapata azonnal felkarolták az ötletet, és Láposi Terkánál keresve se találhattak volna lelkesebb partnert a rendezvényhez, mert Terka a Korngut-Kemény Alapítvány elnökeként a bábművész hagyatékának hű őrzője, továbbadója.

Épp a 101. születésnapon nyílt meg a kiállítás a múlt század legnagyobb Vitéz László játékosára emlékezve, a KULT7 Laborban. Terka elhozta nekünk Heni bácsi utolsó paravánját, amivel járta az országot, a bőröndöt, melybe épp belefért az előadás minden kelléke, megnézhettük a bojtos sapkáját, a görbebotot, amivel életének utolsó időszakában közlekedett, láthattuk a műhelyét, ahol festett, faragott, és találkozhattunk közelről Vitéz Lászlóval, Cucliferrel, és a többi, gyerekkorunkból jól ismert figurával. Hála Terkának és az alapítványnak: Heni bácsi munkásságát a mostani gyerekek is megismerhetik.

A falakon pedig fantasztikus fényképek hozták közelebb egy kreatív família történetét, ami azzal kezdődött, hogy Korngut Salamon – a nagypapa – 1897-ben cirkuszi mutatványosként folyamodott működési engedélyhez, Várpalotán. Majd a Népligetben létrehozta fiával, az idősebb Kemény Henrikkel, a Kemény Bábszínházat. Ezt a stafétát vitte tovább a mi Heni bácsink, aki itt élt, köztünk Erzsébetvárosban a haláláig.

A kiállítás megnyitóján Terka arról beszélt, hogy érzelem nélkül sosem tud beszélni mesteréről, aki az életet szerető hatalmas zseni volt, bátorságra nevelt minket és arra tanított, hogy a humor érték. „Nem tudom elválasztani az embert a művésztől” – fogalmazott Terka a tárlatvezetés előtt.

Szücs Balázs mondandója sem nélkülözte az érzelmeket. „Miatta vagyok leginkább büszke arra, hogy erzsébetvárosi vagyok” – mondta az alpolgármester meghatottan díszpolgárunkról, és köszöntőjében azt is bejelentette, hogy Láposi Terkát Pro Urbe díjra terjesztették fel. Azért, ahogy vigyázza Kemény Henrik örökségét, igazi missziót teljesítve, soha el nem fáradva.

A folytatásban hat bábelőadást láthatott a nagyérdemű: Vitéz László figurája többször is megelevenedett felnőtt és gyerekeknek szóló produkcióban egyaránt. Egy fantasztikus gyermekbábosnak is tapsolhattunk: a tízéves Kiss Zsombor Zalán Létavértesről jött hozzánk mulattatni.

Láposi Terka:„Míves, egyedi, döbbenetesen szép bábok érkeztek”

Asztali bábjátéktól kezdve a kesztyűsig, marionettől a fura tárgyakból összeépített varázslényekig, horgolt törpétől a Vitéz László figuráig kreatív megoldások tömkelege érkezett az idei pályázatra. „Megrendítő számomra, hogy egy idősebb férfiember kis bőröndben hozta magával azt a Vitéz László figurát, amit ő alkotott gyerekként. Megkopott az örömteli játéktól már a báb. Nekem pont ez benne a fantasztikus: valaki készít egy bábot, játszik vele, aztán felnőttként Kemény Henrik előtt tisztelegve megmutatja a közönségnek. ”

A pályázaton három kategóriában hirdettek eredményt, érdekesség, hogy idén 17 felnőtt versenyző is adott le bábot. Neveztek a Bischitz idősek klubjának tagjai a Barba családdal és az említett 76 éves úr, a Vitéz László figurával.

Blasek Gyöngyi bábművész, Palya Gábor bábkészítő és bábrestaurátor, valamint Láposi Terka a Vojtina Bábszínház művészeti vezetője egymástól függetlenül pontozták a műveket, így állt össze az abszolút pártatlan végeredmény:

Óvodás korcsoport:

1. Horváth Fábián: Halloween csontváz

2. Ambrus Hugó: Farkas

3. Nagy Gábor Dániel: Cikk-Cakk, az aligátor

Iskolások:

1. Cicmilovic Milica: Matilda

2. Rada Zsófi: Földmanó

3. Rada Sári: Varázslényecske

Felnőtt kategória:

1. Halmos Dávid: Retro tornaóra

2. Franó Andrea: Héttörpe újragondolva

3. Kovács J. István: Vitéz László, a Halál, és az Ördög

A Rada családból idén Sári és Zsófi nyertek

Tavaly az anyuka, Rada-Halasi Rita érdemelt díjat az Érzések bábkompozícióval, idén a hat-éves Sári és a kilencéves Zsófi hoztak el egy bronz- és egy ezüstérmet két különleges, fantáziadús, egyedi óriásfiguráikkal. A Földmanó és a Varázslényecske elrabolta a zsűri szívét. És persze a nézőkét is.

A Rada család a Síp utcában lakik, apuka autóalkatrészeket forgalmaz, anyuka textiltervező, nemzetközi divatcégeknek, amerikai produkciókban dolgozik.

A lányok lekövetik anyukájukat, ha Rita rajzol egy babát, ők is rajzolnak. Ha a virtuális térben ruhát tervez és szab, azt is figyelik, ellesnek tőle mindent. Életterük kreatív műhely, ahol folyamatosan születik valami vidám, érdekes, különleges alkotás, és ahogy mesélték: „Mindig vannak ilyen izék-bigyók a lakásban, amikből lesz majd egyszer valami.”

Török Zsuzsa