A kerületben él Sike Orsolya, aki annyira imádja főleg Külső-Erzsébetvárost, hogy Greetings From Csikágó címmel blogot is vezet róla. Szerinte a Damjanich utca részben a Városliget közelsége miatt volt nagy presztízsű hely. A Damjanich utca félig a belvároshoz, félig a külvároshoz tartozott, közel volt az Andrássy út és a Keleti pályaudvar, tehát közlekedési csomópontnak számított. Ráadásul a Damjanich utcában nagyon jók voltak a szolgáltatások, rengeteg iparos élt itt, az utca tele volt üzletekkel, boltokkal, kávézókkal, kiskocsmákkal, minden sarkon akadtak mozik, színházak, kabarék. Nagy Endre, a magyar kabaré megteremtője is a Damjanich utcában lakott. Az értelmiségiek, művészek hatalmas társadalmi életet éltek ebben a szellemi pezsgésben.

Vihar Judit is gyerekkorától itt lakott, négy éve költözött el egy szomszédos utcába. Ő is úgy emlékszik, ez a környék olyan volt, mint egy falu, ahol az emberek találkoztak, korzóztak az utcán. A művészek egyik törzshelye lett az 50-es években a Troli Presszó, ami a 70-es troli járatainak indulása után nyílt meg itt. (A 70-es trolibusz a budapesti trolihálózat első járataként indult el, 1949-ben Sztálin 70. születésnapján, ezért is kapta a 70-es számot) A Troli peresszóba egy-egy szimpla mellett üldögéltek a törzsvendégek, köztük Vihar Béla, valamint költőtársa, Reményi Béla, és Grantner Jenő szobrászművész is. De Vihar Béla lakása is állandó értelmiségi találkahely volt. „Gyakran feljárt hozzánk Zelk Zoltán, Komlós Aladár, Berda József is. Azt kérték az anyukámtól, csináljon nekik egy „epeszörpöt”, ami egy nagyon erős feketekávé volt” – meséli Judit.

Fekete-fehér fotó: Damjanich utca (1960), Fortepan

Később, a 60-as évek végén újra megfiatalodott a Damjanich utca, sok ifjú művész és értelmiségi tűnt fel újra a környéken, miután a Damjanich-Bajza utca sarkán 1967-ben megépült a német lakókombinátok ötlete alapján az ország első garzonháza. Itt főként pályakezdő fiataloknak alakítottak ki egyszobás, de összkomfortos, modern lakásokat. A ház amolyan lakóparkként működött: az épületben étterem nyílt, kerthelységében élő zenére lehetett táncolni és a lakók étellifttel rendelhették az ételeket. Volt cukrászda, bankfiók, patyolat, minden lakószinten társalgó, klubszoba, könyvtár, a tetőteraszon napozóágyak. A ház alapító okiratába viszont még az is bekerült, hogy gyermekek nem lakhatnak itt. Ez amolyan állami fenntartású „bohémtanya” volt, még a környékről is idejártak enni, mulatni, táncolni az emberek. s olyan hírességek laktak itt, mint Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán, valamint Horváth Ádám filmrendező, Zalatnay Sarolta, Toldy Mária és Harangozó Teri táncdalénekesek.

Sándor Zsuzsa