Berkes Zsuzsa Vigyél fánkot Gyurikának! című regényének könyvbemutatója szeptember 18-án volt az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban. A valós családi történeteken alapuló könyv nagy része a VII. kerületben, a holokauszt idején játszódik. A könyv arra is választ keres: van-e gyógyír a múlt traumáira?
Berkes Zsuzsa gimnáziumi franciatanár: akárcsak könyvének főhőse, ő is tíz éves volt, amikor megtudta, hogy zsidó. Édesanyja elvitte őt egy holokauszt-fotókiállításra, és a lány elborzadva nézte a haláltáborról készült képeket. A kiállítás után édesanyja annyit mondott neki: „Azért hoztalak el, mert zsidó vagyok. És te is zsidó vagy.” Zsuzsát pár nappal később egyik osztálytársa „lehülyezsidózta”. Akkor értette meg azt is, hogy az antiszemita gyűlölködésnek soha nincs vége.
Otthon továbbra is tabutéma maradt a zsidó származás, nem beszéltek róla. Teltek az évek, Zsuzsa felnőtt, férjhez ment, két gyermeke született. Nem akarta, hogy ők is tabuk között nőjenek fel, ezért megkérte édesanyját, írjon le mindent a családjáról. Az idős asszony szűkszavúan emlékezett meg a csillagos házról, a gettóról, és egy dobozt is átadott a lányának, teli régi levelekkel. Ezeket még Zsuzsa nagyszülei írták egymásnak a holokauszt idején: a nagyapja munkaszolgálatból, nagymamája a gettóból írt a férjének. A csodával határos módon fennmaradt levelek is olvashatók az unoka, Bekesi Zsuzsa művében. Ettől is vált olyan megrázóan személyessé a könyv.
Az írónő nagypapája Perlmann Sándor egy a Garay téri textilüzletben dolgozott, felesége a két kislányukat, Juditot, és húgát Ágit nevelte. A lánykáknak vidám, felhőtlen gyerekkoruk volt, amit sokáig a hatályba lépő zsidó törvények sem árnyékoltak be, mert a szülők mindent megtettek, hogy a gyerekeiket megvédjék az aggasztó hírektől. Hamarosan azonban az édesapa is megkapta a behívóját munkaszolgálatra, anyósa, felesége és két gyerek otthon maradtak. El kellett hagyniuk a lakásukat, és egy hetedik kerületi csillagos házba, az Isván utca 20-ba költöztek. Perlmannéknak sikerült svájci védlevelet szerezni, azt hitték ez megmentheti őket. Átköltöztek az István utca 35-ben lévő védett házba. Ám akkor már a nyilasok vették át a hatalmat, és a védlevél mit sem ért. Perlmannékat is a Klauzál térre terelték, itt volt a palánkkal körülvett gettó bejárata. A gettóban elképesztő látvány fogadta őket: hatalmas tömegbe zsúfolták össze az embereket, akiket mindenüktől megfosztottak. Eleinte még kaptak naponta egy tányér sárgaborsó főzeléket vagy híg levest, de később már ez is elmaradt. Vizük nem volt, a havat olvasztották meg. Naponta haltak meg az emberek. De Judit és Ági együtt maradhatott az édesanyjukkal, nagymamájukkal.
1945. januárjában kitárult a légópince vas-ajtaja, és egy orosz katona állt ott. A foglyok kitámolyogtak a Klauzál térre, ahol mindenütt holttestek hevertek. Perlmannéknak sem volt hová menniük, visszatértek a csillagos házba. És a csoda megtörtént: egyik nap az édesapjuk zörgetett a kapun. Sikerült megszöknie a munkaszolgálatból. „A nagyapám később a Damjanich utcában vett tíz kiló zsírért egy lakást, és oda költöztek be. Én is ott születtem 1970-ben, az édesanyám, Judit még ma is ott él. – teszi hozzá a szerző.
De kicsoda Gyurika? Zsuzsa édesanyjának unokatestvére volt, és imádták őt a Perlmann-lányok. Gyurikának a háborúban megölték a szüleit, a kisfiút a szomszédok mentették meg, s a Vöröskereszttel kijuttatták Izraelbe. Többé senki sem hallott róla. Berkes Zsuzsa több mint tíz évvel ezelőtt elhatározta, felkutatja Gyurikát. Hosszú keresések után tényleg sikerült őt megtalálni: a férfi egy kibucban élt feleségével és gyerekeivel. Zsuzsa felvette velük a kapcsolatot, csakhogy Gyurika már senkivel sem akart beszélni. Semmire nem emlékezett a gyerekkorából, magyarul rég elfelejtett, a szüleit és rokonait elvesztve teljesen gyökértelen maradt. Zsuzsa hiába vitte a jó hírt édesanyjának, hogy megtalálták a kedvenc unokaöccsét, találkozni már nem tudtak vele. A férfi hamarosan meghalt.
Zsuzsa édesanyja gyerekkorában mélyen vallásos volt, de az átélt borzalmak hatására elfordult Istentől, a zsidóságától. Nyolcvan évesen mégis úgy döntött, újra tanul héberül. Ma már 91 éves. Húga, Ági idén márciusban halt meg a megnyugtató tudattal, hogy történetüket megőrzi ez a könyv, sok-sok sorstársuk emlékével együtt, akiket szeretteik a háború után hiába vártak haza.
Sándor Zsuzsa
