Ám az időjárás keresztül húzta a számításokat: a váratlan égszakadás miatt egy közeli étterembe húzódva tartottuk meg a sajtórendezvényt, ami persze a díjazott szerzők örömén mit sem rontott. Szücs Balázs, kulturális alpolgármester hangsúlyozta: azzal a szándékkal indították el ezt az ösztöndíjat, hogy az agyonpolitizált kulturális közéletben létrehozzanak egy szigorúan politikamentes pályázatot annak a 35 és 65 év közötti középgenerációs írónemzedéknek, amely más lehetőségekből kiszorul. A terv kapcsolódott „Erzsébetváros, a kultúrnegyed” koncepciójához, és hogy a kerület újra fontos színtere legyen a hazai kortárs kultúrának.

A szakemberekből álló grémium elnöke, Tóth-Czifra Júlia, a Kalligram Kiadó szerkesztője elmondta, ők is politikamentesen, abszolút demokratikusan működnek: a szerzők nevei nélkül kapják meg a pályaműveket, esztétikai alapon értékelik a „szövegmutatványokat”. Minden zsűritag egyénileg pontozza az általa legjobbnak tartott tíz pályázatot, 1-től 10 pontig minősíti őket, s a végén a legtöbb pontot elnyerő öt alkotó részesülhet ösztöndíjban. A matek dönt, nincsenek lobbizások, különalkuk a zsűriben.

Ez a díj nemcsak a honi irodalmi szakmai körökben szerzett komoly presztízst, de jó gyakorlattá vált máshol is: hasonlót vezettek be Ferencvárosban, és Újpest is tervezi bevezetni.

Idén 21-en pályáztak határon innen és túlról is magyar szerzők, 11 férfi és 10 nő, az átlagéletkoruk 44 év. Tóth-Czifra Júlia szerint a készülő művekben továbbra is vezető téma az elnyomó hatalom természete és működése, megjelent a fogyasztói társadalom kegyetlensége is, és több szerzőt foglalkoztatja a háború.

Idén is öten kapták meg a fél éven át járó, havi 200 ezer forintos ösztöndíjat. Köztük Virág Gábor, vajdasági író, a Fórum Könyvkiadó Intézet igazgató-szerkesztője. Ő már Budapesten él, és Zsákutca címmel készül új prózai kötetre, amelyben azt is bemutatja: a politika erkölcstelensége miként rombolja a mindennapi élet morálját: létezhet-e közösség ott, ahol mindenki a saját fennmaradásért küzd.

Simon Márton költő is egyik kezdeményezője volt az Erzsébetvárosi Irodalmi Ösztöndíjnak, most új verseskötettel maga is pályázik: „Új verseimben saját emlékeim is megjelennek a közelmúlt közéleti történéseiről, az ukrán-orosz háborúról, és a politika által gyártott felháborító, manipulatív alternatív valóságépítésről.”

Simon Bettina készülő verses kötete egymással is párbeszédet folytató lírai monológokból áll. Fő motívuma a személyes múlt, s vajon a költészet feldolgozhatja-e az egyéni és társadalmi traumákat?

Moskát Anita már az utolsó fejezeténél tart a Hangrestaurátor című regényében. A szerző eredetileg biológus és főleg a tudományos-fantasztikus irodalom rajongói közt népszerű. Könyvének témáját befolyásolta az is, hogy egy kézsérülése miatt jelenleg sem tud gépelni, igy diktafonra mondta a szövegeit. A hang a regényben is kulcsszerepet kap, és választ keres arra is, miként lehet megteremteni a külső-belső csendet a túlhangos, robajló világban.

Keresztesi József pécsi szerző nem tudott a bemutatón részt venni. János Vitéz, avagy az optimizmus című verses elbeszélése a kortárs szatirikus irodalom rangját emeli: az elmúlt 15 év társadalmi tablóját mutatja be Petőfi verselésében, az akkori korszak kereteibe helyezve. Különleges perspektívából humorral ábrázolja a jelenünket.

A zsűri idén is kiadott egy egyszeri 300 ezer forintos különdíjat, ezúttal Szécsi Noéminak, aki újra visszatér a regény műfajához. Új könyve egy fiktív nyaralóhelyen játszódik, álkrimiként indul, s bár a szereplők a könnyed kikapcsolódás reményével érkeznek az üdülőbe, a különböző hátterű karakterek között kirobbannak a feszültségek, s így válik a drámai történet össztársadalmi vízióvá.

A szerzőkkel sok alkalmunk lesz ősztől személyesen is találkozni, számos kulturális programon, író-olvasó találkozón vesznek majd részt Erzsébetvárosban.

Sándor Zsuzsa