„Szinte rájuk tudnám bízni a múzeumot”

Dóri 2021 óta vezeti az emlékházat, a gyakornoki programot már a kezdetek kezdetén elindította. Személyes tapasztalatból és az intézmény adottságai miatt is szükségesnek tartotta, hogy közösségi alapokra építsen. Eredményes szakmai pályafutását részben annak köszönheti, hogy egyetemi évei alatt maga is vállalt önkéntes munkát, azt pedig világosan látta, hogy egy nyitottabb, izgalmas, a kerület számára is vonzó kulturális intézmény működtetéséhez sok munkatárs és rengeteg ötlet kell. Egy ember számára ez lehetetlen küldetés. „Nem is szerettem volna magányosan gondolkodni azon, mitől működhet még jobban a gyűjtemény” – jegyzi meg. Már az első turnusban egy 13 fős, rendkívül sokszínű csapat állt össze: restaurátorok, grafikusok, néprajzosok, művészettörténészek és múzeumpedagógusok dolgoztak együtt.

A gyakornoki rendszer kidolgozásához, működtetéséhez is tudományos igényességgel kezdett hozzá. Dóri ezzel Róth Miksa örökségét is továbbviszi. „A műhelyében folyamatosan foglalkozott az inasokkal, mert akkoriban nem volt korszerű üvegmesterképzés.” – meséli.

Az elmélet, a gyakorlat és a közösségépítés kezdettől része a féléves turnusoknak. A program mára szinte önálló felnőttképzési projektté nőtte ki magát. A résztvevők a képzés kezdetén átfogó képet kapnak arról, milyen feladatai vannak egy múzeumnak a 21. században, milyen szakmai, jogi és társadalmi kihívásokra kell válaszokat adnia. A workshopok témája mindig az adott félévhez kapcsolódik a tárlatvezetéstől a műtárgyleírásig, a szakszövegírástól a múzeumpedagógiai tervezésig.

A kicsi, átlátható intézmény ideális terep, hogy a fiatalok végig kövessék, miként lesz például egy tárgyi forrás történetéből múzeumpedagógiai foglalkozás. „Törekszem, hogy mindenbe belelássanak, mert akkor fognak kreatív ötleteket hozni, akkor képesek ellátni a feladataikat egy rendezvényen, ha tudnak mindent, ha magukénak érzik az intézményt.” – jegyzi meg Dóri. A kulcs a bizalom és a demokratikus működés. „Sok eseményünk úgy születik, hogy a közösség hozza létre. Én csak segítek, hogy megvalósuljon.” – magyarázza. A gyakornokok nagyfokú önállóságot élveznek, folyamatos mentorálás mellett. Bárhonnan jön, bárki bedobhatja az ötleteit, kiválaszthatja, milyen feladatot szeretne vállalni. A legmotiválóbb a programban a közösségépítés rész. „Négy szakmai munkatárs dolgozik a múzeumban velem együtt, rajtam kívül mind a hárman gyakornokok voltak, előtte több turnust megcsináltak. Egyikük Pintér Zita a gyakornoki programot viszi velem közösen. A folyamatos cserélődés mellett van egy állandóság is a programban, olyan közösség kovácsolódott itt, akikre szinte rá tudnám bízni a múzeumot.” – mondja.

A számok önmagukért beszélnek: míg 2021-ben évente alig több mint kétezer látogató kereste fel az emlékházat, tavaly már tízezren. Közel 80 gyakornokuk volt az évek során. A tavalyi 218 program jelentős részét gyakornokok vezették, gyakran saját érdeklődésük alapján kialakított tematikával.

A beszélgetés vége felé finom teaillat lengi be a tereket, a fogadótérben gyülekeznek a gyakornokok egy esti megbeszélésre. Fél hat van, Dóri napja még korántsem ért véget. „Mindig ezt akartam csinálni” – mondja mosolyogva. – „Ez nekem egyszerre munka, hivatás és hobbi. Nagyon szerencsés együttállás.”

A közösség ereje

A szecesszióért rajongó Tas-Nagy Ágnes 2022 óta tagja a gyakornoki közösségnek. „Támogató, szeretetteljes közösséget találtam itt, ahol mindenki szenvedéllyel végzi a munkáját” – mondja. Ágnes összesen nyolc turnust tudhat maga mögött, általában heti rendszerességgel vesz részt a múzeum életében. Feladatai az évek során sokrétűek voltak: segített háttérmunkákban, dolgozott nagyrendezvényeken és bekapcsolódott kiállítás-előkészítésbe is. A rendszer átláthatóságát és rugalmasságát különösen értékeli: mindenki maga választhatja ki, mit és mennyit szeretne vállalni.

„Szeretem a szöszmötölős feladatokat” – fogalmaz. Örömmel dolgozott ezért a Róth Miksa tervrajzait bemutató időszaki kiállítás előkészítésében. A múzeum jelentős tervrajz-állományához készített műtárgyleírásokat. Jó megfigyelőnek tartja magát, rajzol, festészetet és művészettörténetet is tanult, ami segítette a munkában.

Élmény volt számára az a lehetőség, hogy a Jókai-emlékévben tematikus tárlatvezetést tarthatott. „Nagyon élveztem a felkészülést, a kutatást, jó volt ebből saját narratívát felépíteni” – meséli.

Ágnes szerint a gyakornokok sokszínűsége teszi igazán inspirálóvá a közösséget. Nemcsak szakmailag, emberileg is figyelnek egymásra, és ez hosszú távon is megtartó erővé válik.

Ujvári-Zsiga Luca és Kővári Patrícia második félévüket töltik a programban. Motivációjuk különböző volt, de hamar közös élmény lett a múzeumi munka. Luca tanárnak készül, tudatosan keresett olyan lehetőséget, ahol múzeumpedagógiai tapasztalatot szerezhet. A program neki pontosan azt adta, amit ígért: kipróbálhatta magát különböző helyzetekben, miközben folyamatos szakmai támogatást és képzést kap. Különösen inspirálónak tartja az elméleti alkalmakat és a közösség erejét. „Amit nem vártam, az a közösség ereje, nagyon támogató közeg alakult ki” – fogalmaz.

Patrícia egy egyetemi Facebook-csoportban találkozott a felhívással. Művészettörténetet tanult, 2023-ban diplomázott, de más területen dolgozik. A gyakornoki programmal visszakapcsolódott a tudományághoz, amely eredetileg érdekelte. Úgy érzi, a Róthban olyan átfogó képet kapott a múzeumi működésről, ami az egyetemi évek alatt kimaradt. „Itt értettem meg igazán, hogyan működik egy múzeum a háttérben és a közönség felé is.” – mondja.

Mindketten kiemelik a program rugalmasságát, és az időszaki kiállítás előkészítésének élményét, amikor közösen válogatták az anyagokat, és a százéves tervrajzokból összeállították a kiállítási anyagot. A szakmai tapasztalatszerzés mellett a közösségi kötődésüket is erősítette.

S. Takács Zsuzsanna