Az EVIN, a kerület ingatlangazgálkodó cége a hónap elején szerződést kötött a Berczel Hungary Kft.-vel a Király utca 15. számú műemléki lakóépület erkélyeinek felújítására. A beruházás keretében 5 homlokzati erkély cseréje valósul meg a konzolos tartószerkezetektől, az ehhez kapcsolódó bontási, bádogos, lakatos munkákon át a restaurátori munkákig. A kivitelezés határideje a munkaterület átadásától, március 12-től számított 300 naptári nap.

A Holló és a Király utca sarkán álló háromemeletes épület látott már jobb napokat. Megkopott arcának díszét, az első emeleti erkélyt a kapubejárót ölelő állványzat évtizede rejti el a hullámzó járdán botladozók elől. A ház belül is ódon, romantika nélküli. A vakolatot levedlő falak feltárják titkaikat: egy sor kő, egy sor tégla hordja hátán a lakások terheit és a függőfolyosókat, amelyek vasalatán helyenként felbarnállik az ősi rozsda. Erről az épületről több legenda terjedt el, mint valóságos tény, hiszen a ledér nőkkel és nagytermészetű emberekkel figyelmet lehet nyerni: mind a helynek, mind mesélőjének.

A mesék mindegyike a Kék Macskához (eredetileg zur blauen Katze) címzett házban lévő mulatóhoz kötődik. Tivornyák, gruppenszex, durva direktor, meztelen kancellárfi története kelt szárnyra — utólag. De a dokumentálható valóság is lehet annyira érdekes, mint a szórakoztatásra kitalált és kitálalt deviancia.

A ma épület helyén állt és „a kék macskához” cégért viselő ház első nyomtatott emléke szerint 1827-ben itt lakott és dolgozott Ludwig Emmerling, aki „Material- und Specerey-Waaren Händler”, fűszer-, csemege- és vegyiáru kereskedő volt. Az Emmerling család széles: egyik ágának tagjai a régi Pest szállodaiparának fontos szereplői, újítói voltak. Ludwig apja, Leonard a 18. század végén a pesti kávésok céhének volt vezetője, így 1802-ben született fia kereskedésében lehetett kávé is. 1843-ban már magyar borokat is árult, s egy évre rá olajfesték is a palettájára került.

A telekkönyv szerint a Königsgasse 649 számú épületet 1848. március 9-én vásárolta meg báró Splényi József, aki 1853-ra Pollack Ágostonnal építtetett romantikus stílusú bérházat. Az őt követő tulajdonosok sora — Lechner Magdolna (1864), gróf Pejácsevich László (1879), Mercur ház Rt (1923) — nem túl hosszú.

A sarokház elhelyezkedése szerencsés: hatalmas földszinti termek nyílnak az utcára, ideális volt kereskedés vagy kávéház számára. A házban a mulató korszaka előtt is volt vendéglátás. 1858-ban a Kék Macskában becsiccsentett 35 éves zsidó kékfestő került bíróság elé. 1862-ben a házban működő Berndl- féle kávéházban jótékonysági zeneestélyeket is szerveztek. A Kék Macska rossz hírét Johann Feuchtinger (János) teremtette meg, aki 1880 és 1885 között vezette az intézményt. Ekkor vált a hely város leghíresebb éjszakai mulatójává – záróra éjfélkor –, ahol megfordultak országos politikusok, átutazók, kispolgárok, diákok. Az évtizedekkel később írt cikkek főként királyokról, hercegekről, grófokról szólnak, általuk egy színes operettvilág vonult fel előttünk. A „Feuchtinger-féle dalcsarnok" már 1884-ben hirdetésben invitálta nézőit, ez jelzi, hogy a jobban fizető közönség megunhatta a frivol tréfákat, és a konkurencia megszaporodásával, a magyar nyelv előretörésével elfordult a német nyelvű kocsmahangulattól. Kortárs beszámolót a Rozsnyói Hiradó is közölt, amely a németül kétértelműségeket éneklő, idősödő, de a többi lokálhoz képest némi sikkel bíró hölgyekről ír. S megjegyzi: ilyen hely másutt is található az országban. Tehát a Kék Macska a sok korabeli „tingl-tangl sängerei” között magasabb, de nem túl magas színvonalat képviselt.

Freuchtinger után gyors vezetőcserék jöttek (Kammerer, majd Schönberg), míg végül Radics István lett a bérlő, aki hirdetésekben próbálta kiköszörülni a hely hírnevén esett csorbát.

„A „kék macskához“ címzett hangversenycsarnok 2 év óta Radics István igazgató mintaszerű vezetése alatt áll, aki e helyiséget a fővárosi elite mulató helyei közé emelte. Radics igazgató sem költséget, sem fáradságot nem kímél, csakis odatörekszik, hogy népesen látogatott helyiségeiben naponként úgy művészi tekintetben a legjobbat és legújabbat nyújtsa, valamint éttermeiben is csak jó konyhával és tiszta borokkal érdemelje ki a közmegelégedést.”

A próbálkozást 1888-tól Radics testvére, József folytatta, de a Kék Macska fokozatosan az enyészeté lett. A házban mellettük nyitott 1885-ben kávéházat Benyovits J., és a kávéház lett a divat. 1888-ban már Lilienthal Vilmos a vezető, a kávéház neve Mehádia, ahol női zenekar vagy épp katonazene a sláger, s ahol tisztes kisiparosok mellett a századfordulótól fel-fel tűnnek kéjhölgyek is. 1910-től — nevet váltva — a Vass József-féle Anker Kávéházban már cigányzene van.

Az 1916-os lakcímjegyzék adatai szerint az épület lakóinak többsége (85%) zsidó. Kiskereskedő 35; ügynök, segéd 25; értelmiségi és alkalmazott 20; iparos 10; magánzó és özvegy 15 százalékuk. A nem zsidók alkalmazottak vagy iparosok. Ez a helyben szokványos helyzet a háborúig nem is változott. 1944-ben az épület csillagos ház lett, de novemberben már kívül rekedt a gettón, aminek fala éppen viták középpontjában áll.

A háború után a korábbi kávéházi terekben működött tisztító, bútorbolt is. A lakók folyamatos kísérletet tettek a ház állagának megmentésére, kevés sikerrel. Felújítás és korszerűsítés a hetvenes évek közepén történt, de 1990-ben is volt komfort nélküli lakás az épületben. A Király utca 15. régi idők tanúja. A múlt végvára. Vár.

Dombi Gábor