A Romano Kherben rendhagyóan ünnepelték meg a nőnapot. Március 6-án „Nem egyetlen történet” címmel kiállítást nyitottak roma képzőművészek alkotásaiból, s a tárlat témája a cigány nők ábrázolása volt. Ahogy a megnyitón is elhangzott a 28 alkotást a Romano Kher hatalmas, 2800 festményt, grafikát és szobrot felölelő gyűjteményéből válogatták.

Rézműves Melinda, a Romano Kher igazgatója megnyitó beszédében elmondta, hogy 1987-ben az akkori igazgató, Zsigó Jenő döntése volt, hogy kezdjék meg a roma képzőművészek alkotásainak gyűjtését. Azóta számontartják és támogatják a roma képzőművészeket. Minden esztendőben alkotótáborokat szerveznek számukra, ahol egymástól is tanulhatnak, közösséget alkothatnak és az a szokás alakult ki, hogy a tábor végén ki-ki egy vagy több művét a gyűjteménynek ajándékozza.

A Romano Kher anyagi lehetőségétől függően vásárolni is szokott a roma művészektől. A 2800 alkotás immár Európa legnagyobb roma képzőművészeti gyűjteménye. A nőnapi kiállítás május közepéig, vagyis két hónapig látható a Cigányok Házában.

Loj Bianka Boglárka, a Romano Kher munkatársa, a gyűjtemény kezelője szerint ünnepek idején gyakran sematikus képet kapunk a nőkről, mintha csak a „gondoskodó anya, a társ, az erős és független nő létezne”, holott ez nem Egyetlen történet. Oláh Mara, Bada Márta, Kalányos Gyöngyi, Oláh Jolán, Ferkovics József és Gyügyi Ödön festményei más nőkről, más szerepekről is mesélnek. És tényleg, a látogató meglepődik, hogy milyen szép és gazdag ez a világ. Milák Brigitta alakja (A tánc szeretete) például elvarázsol, pedig ahogy a művészettörténész mondja, „a nő nem reprezentál, hanem létezik”. Igaz is, mi lehetne szebb, mint egy sejtelmesen lebegő, táncoló cigánylány? Brigitta 15 évesen ment férjhez, de soha nem élt putriban, mégis a régi cigányvilágot festi, ahol mindenki szerette a másikat, s húsvétkor 200 locsoló ment házhoz.

Bada Márta, az egyik leginkább elismert cigány festőnő képe (Anya gyermekkel II) is sok mindent sugall, többek között azt is, hogy a cigány családokban az anya szerepe meghatározó. Bada Márta egész életében hajtott, három fia mellett a kályhafűtéstől az utcaseprésig mindenféle munkát kipróbált. Ahogy ő mondja, „néha-néha el tudunk adni képeket, de ebből nem lehet megélni.” A 28 képből a leghíresebb, amit másutt is láthattunk már, Ferkovics József Gauguin világára, a tahiti lányokra emlékeztető nőalakja (Ifjúság), amelynek talán szándékosan adott semmitmondó címet. Természetesen a szakember sem téved, amikor a tekintet struktúrájáról értekezik, de itt az erotika dominál, az ártatlanság elcsábítja a nézelődőt, szóval Ferkovics festménye lehetne egy Playboy címlapja is. (Tényleg, foglalkozott Hugh Hefner lapja valaha is a cigánylányok és asszonyok szépségével?) És ez még akkor is igaz, ha ezzel a sémát erősítjük, hogy milyen egzotikus és vonzó lehet egy gyönyörű, meztelen cigánylány.

Ferkovics egyébként sokáig vájárként dolgozott, a Képzőművészeti Egyetemet három év után otthagyta, s az aktok mellett szakrális és szimbolikus képeket, valamint portrékat is fest. Nem mondom tovább: érdemes megnézni a kiállítást a Király utcai Romano Kherben.

Dalia László