Neve többeknek ismerős lehet, ugyanis évekkel ezelőtt sokkolóval „lőtték meg” a rendőrök, amikor A Város Mindenkié lakhatási szervezet aktivistájaként egy kilakoltatás ellen ülve tiltakozott. A durva esetből bírósági ügy lett, amelyben a rendőrséget ártatlannak találta a magyar igazságszolgáltatás. Az ügy jelenleg a strasbourgi bíróságon van.
„Mindig is a természet és a társadalom érdekelt, nagy az igazságérzetem. Szociológiát tanultam Debrecenben, kutatónak készültem, de beleuntam a számokba, kulturális antropológia szakra jártam az ELTE-re. Dolgoztam a vendéglátásban, a bulinegyedben is, aztán két évet Skóciában éltem, de rájöttem, hogy itthon akarok segíteni. A törődés, mások segítése szülői örökségem: édesanyám ápolónő, édesapám állategészségügyi mérnök. Mivel a szociális szakmába legkönnyebben a hajléktalanellátáson keresztül vezet az út, egy VI. kerületi szállón kezdtem dolgozni 26 évesen és utána bejártam a hajléktalanellátás minden részét. A hajléktalanság magányos műfaj, sokszor eleve azért alakul ki, mert nincs kapcsolati hálójuk. Az utcai gondozó szolgálat volt a legnehezebb: segíteni nem nagyon tudsz, viszel takarót, teát, konzervet, elmondod, hova mehetne, amit persze tud, de nem akar bemenni, mert tartanak egymástól, a konfliktusoktól, a bogaraktól. Az utcai létből nagyon ritka a kimeneti pont. Ebben kiégtem” – meséli szinte egy szuszra a 37 éves Kiszely Tibor.
Az utcai gondozószolgálat után a VII. kerületi Önkormányzatnál, Szücs Balázs csapatában dolgozott, lenyűgözte a covid alatti összefogás, ahogy az önkormányzati dolgozók egymás között beosztva látogatták az időseket, bevásároltak nekik. „Visszatért a hitem az emberekben akkor, azóta sem tapasztaltam ilyen szolidaritást”. Ám az irodai lét nem neki való. Szolgált roma programban, volt önkéntes, romatelepeken és az érdekvédelmi szektorban is. Úgy érzi, az Utcáról Lakásba! Egyesület munkatársaként most igazán a helyén van. „Látom a munkám gyümölcsét, többféle feladatom van, EU-s projektet viszek a Fővárosi Önkormányzattal, a civilszervezet vezetésével és az ügyfelekkel is foglalkozom. Ők bennünk nem a hatóságot, hanem a partnert látják, segítjük őket az érdekérvényesítésben, miközben van egy erős rendszerkritikánk is.” Az Egyesületnél abban hisznek, hogy a lakhatás alapvető szükséglet, és olyan közszolgáltatásnak kellene lennie, mint az ivóvíznek. Úgy vélik, ha a zsúfolt szállók helyett garzonlakásokba próbálnák elhelyezni az utcán élőket és segítenék őket a lakás fenntartásában is, utána lehetne integrációra motiválni őket.
A szociális munkások körében a kiégés gyakori. Elengedhetetlen a megfelelő támogatás: az Egyesületnél minden kollégának extra szabadnapjai vannak és kötelező havi egy csoportos szupervízió. „Nehéz a többi ellátórendszer hiányosságait elfogadni és azt is, hogy nem vagy mindenható. Magadban rendbe kell rakni, hogy mire van, és mire nincs ráhatásod. Ha megteszel mindent, akkor kevésbé lesz lelkiismeret-furdalásod egy utcán élő ember láttán. Ez nem empátiahiány, arra koncentrálok, amivel én tudok segíteni. A határhúzás nagyon fontos minden segítő szakmában. A szociális munkáról sokan azt hiszik, hogy önkéntes munka. Holott ugyanolyan segítő szakma, mint az orvos, az ápoló vagy a pszichológus. Az orvos nem szidja le a páciensét, hogy miért lett beteg, a közbeszédben és a politikában a hajléktalanok viszont bűnbakok, akik maguk keresték a bajt. Persze van egyéni felelősségük, de aki hibázik, annak segítsünk, ne ítéljük el. És még egy tény: az utcai szerhasználók nagyrésze nem hajléktalan, hanem csellengő fiatal és turista.”
Az Utcáról Lakásba! Egyesületnél minden munkatárs ugyanannyit keres, sok pályakezdő fiatalt alkalmaznak, szemléletformálással próbálják a társadalmat és a rendszert is megreformálni. Tibor leggyakrabban biciklivel közlekedik, így megvan a napi sport is, a szakirodalmon kívül sci-fi és fantasy könyveket olvas, illetve az ELTE szociálpolitika szakán írja a szakdolgozatát. Tíz évig a kerületben lakott, de alföldi lévén hiányzott a kert, most van egy kis konyhakertjük Kispesten, a kertészkedés feltölti – meg a család, 1 éves lánya, 4 éves fia és egyetemi oktató felesége.
Krausz Viktória
