• Polgármester úr! Nem fázott meg január 7-én?

– Nem. De mi volt akkor?

• Teát osztott január leghidegebb napján – sapka nélkül. 

– Igen, a kollégáim csodálkoztak, de mondtam nekik, hogy én életemben nem viseltem még sapkát. Szegény anyám is mindig kérlelt, hogy vegyek, de hiába. Máig sincs sapkám, bár hazudnék, ha nem vallanám be: azon a napon tényleg fáztam.

• Az év első napjaiban, amikor megjöttek a nagy fagyok, az önkormányzat azonnal rendkívüli intézkedéseket tett. 

– Igen, válságstábot hoztunk létre a humánszolgáltató központ, a rendészet, a TISZTA7 és az illetékes alpolgármester, Kispál Tibor részvételével. Az alapvető feladat az volt, hogy az utak, terek, utcák járhatóságát biztosítsuk, ellapátoljuk a havat, elvégezzük a járdák síkosságmentesítését. De számomra legalább ennyire fontos volt, hogy gondoskodjunk az egyedülálló, idős emberekről, akiknek esetleg gondot okoz, hogy ilyenkor utcára menjenek. Ez a Bischitz humánközpont feladata volt, amelyik rögtön föl is vette a kapcsolatot a rászorulókkal. A harmadik probléma, hogy – akár hiszi, akár nem – a kerületben vannak olyan emberek, polgárok, akiknek a lakásában évek óta egyáltalán nincs fűtés.

• Sajnos statisztikai tény, hogy Magyarországon többen hűlnek ki, fagynak meg saját lakásukban, mint az utcán.

– Szerencsére a humánszolgáltató központunk tud azokról az otthonokról, ahol nem fűtenek. Vannak olyan kisnyugdíjasok, akik egyszerűen nem tudják kifizetni a számlát, és néhány ilyen lakásban mentális problémákkal küzdő emberek élnek. A válságstáb első ülésén mondtam is: nem akarok hallani olyan esetről, hogy Erzsébetvárosban valaki kihűlés miatt veszti életet, akár az utcán, akár lakásokban. Ez nem fordulhat elő. Volt olyan esetünk, hogy egy idősebb hölgyhöz és lányához, akik fűtetlen lakásban élnek, a Bischitz központ munkatársai ötször kimentek és rimánkodtak nekik, hogy az életük védelmében menjenek fűtött szállásra. Nem, nem, és nem voltak hajlandók együttműködni. Végül a kormányhivatalhoz fordultunk, amelyik kiküldte hozzájuk a rendőrséget. A fiatalabb hölgy elment egy rokonhoz, az idősebbet bevittük a Peterdi utcai idősek otthonába. És persze tény: nagyon nehéz a hajléktalanok helyzete is. Hála istennek, közöttük sem történt tragédia eddig, ezt gyorsan le is kopogom. Napi kapcsolatban vagyunk a Menhely Alapítvánnyal, a Golgota Keresztény Közösséggel és más hajléktalanellátókkal.

• A képviselő-testület decemberben elfogadta a kerület költségvetését. Lehet-e egyáltalán pontosan tudni, hogy Erzsébetvárosnak az idén mennyi pénze lesz? A kormány szereti a meglepetéseket.

– Tavaly december 23-án este, aláhúzom, december 23-án este jelent meg a Magyar Közlönyben, hogy az egyes településeknek mennyi szolidaritási hozzájárulást kell fizetniük. Ránk több mint 2,7 milliárd forintot szabtak ki, ami durván 250-270 millióval több, mint tavaly volt. Ezt megelőzően novemberben, szintén egyik pillanatról a másikra a kormány elvont tőlünk több mint 100 millió forintot, ennyivel volt több a 2025-ös iparűzési adó az egy évvel korábbinál. Azóta megjött a fővárosi bevételek megosztásáról szóló döntés is, kiderült, hogy ebből lényegesen kevesebb jutott nekünk, mint amit joggal remélhettünk. Úgyhogy összességében bőven 3 milliárd forint fölötti mínuszban vagyunk. Tegyük hozzá: munkatársaink nagyon gondosan tervezték a költségvetést, többé-kevésbé számoltak ezzel a helyzettel. Biztos vagyok abban, hogy nem alakul ki drámai helyzet, nem kell hitelt felvennünk, csak nagyon alaposan kell mérlegelnünk, hogy bizonyos fejlesztéseket, vállalásokat hogyan tudunk megcsinálni.

• Ön azt szokta mondani, hogy a költségvetéssel kapcsolatos döntések nem a számokról, hanem a politikai értékválasztásokról szólnak.

– Így van. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor három fontos irányt jelöltünk ki. Az első a szociális kiadások biztosítása. Már nem is csak arról van szó, hogy valaki kapjon többet, még ezer, vagy ötezer forinttal. Egyre jobban látható, hogy három igazán veszélyeztetett társadalmi csoport van. Az egyik, azok az idősek, akiknek a nyugdíja nagyon alacsony. Persze lehet azt mondani, hogy most van 13. meg 14. vagy akár 44. havi nyugdíj, de pontosan tudjuk: ahogy az élelmiszerárak száguldanak, ahogy az infláció emelkedik, ezek a juttatások még ahhoz sem elegendőek, hogy szinten tartsák a nyugdíjasok jövedelmét. Rájuk tehát nagyon kell figyelnünk.

Egy másik kiemelten fontos ügy, a gyermekszegénység. Ugye ebben az állítólag családbarát országban a többgyerekes családokat SZJA-mentességgel támogatják. Ez azonban csak azoknak segítség, akiknek van érdemleges jövedelmük. Akiknek nincs, annak ez semmit nem jelent. Ahogyan a családbarátként beállított CSOK, vagy a 3 százalékos hitelfelvételi lehetőség sem. Ezek mind olyan családoknak jutnak, ahol van számottevő jövedelem. De mi lesz azokkal, ahol nincs? Az ő gyerekeik nem számítanak?

Nekünk tehát ezekre a sokgyerekes családokra nagyon erősen kell figyelnünk. Ezért döntöttünk például úgy, hogy a rászorulók karácsonykor kapjanak gyermekenként 20 ezer forintnyi utalványt, ami egy háromgyermekes család esetében az ünnepi bevásárlás idején már igazi tétel. És végül, nem szabad elfeledkeznünk egy harmadik leszakadó csoportról sem, ami egyébként hála a jóistennek, a legkisebb. Ez pedig azoknak a családoknak az ügye, ahol fogyatékosok, különösen, ahol fogyatékos gyerekek vannak. Nekünk elsősorban ezekre a csoportokra kell koncentrálnunk a támogatások elosztásakor, nem lehet, hogy csak életkori kritériumok alapján kapjon mindenki.

• A költségvetésből látszik, hogy kiemelt téma marad a lakások felújítása is.

– Ebben előreléptünk. Mostanában már nem csak lakásokat, hanem egész házakat, sőt, ház-sorokat újítunk föl, meg lehet nézni a Csányi utca homlokzatait. Ez emeli az életminőséget, ahogyan a belső udvarok zöldítése is, tehát ezek komplex folyamatok. A legtöbb vitát a fejlesztések ügye váltja ki. Szükség van-e hosszú távú programokra szűk esztendők idején? Szerintem muszáj bizonyos fejlesztési igényeket kielégíteni. Muszáj valamit kezdeni például a Klauzál csarnokkal, amely folyamatosan termeli a százmillió forintos veszteséget. Muszáj, hogy legyen egy átfogó koncepció a Klauzál negyedre, hogy az legyen kvázi egy új főtere Belső-Erzsébetvárosnak. Muszáj teremteni egy olyan Erzsébetvároshoz méltó kulturális centrumot, mint amit a Csányi 6-os házba tervezünk.  Muszáj olyan projekteket végigvinni, mint a Verseny utca, ahol egy 80 lakásos házat akarunk építeni. Szóval igenis muszáj és muszáj, hogy legyen 3-4-5 olyan kiemelt fejlesztési projekt, amit 2029-ig be tudunk fejezni, vagy ha befejezni nem tudunk, akkor olyan szintre tudunk fejleszteni, hogy a következő önkormányzat meg tudja valósítani, tehát szétverni már ne lehessen. Ez nagyon sok politikai egyeztetést igényel, és most nem is az ellenzékről beszélek, a koalíción belül is nagyon sok különböző megfontolás van, én azonban mélyen hiszek abban, hogy ezeket a projekteket Erzsébetváros érdekében meg kell csinálni.

• Mozgalmas év lesz az idei, a választási turbulenciák már érződnek.

– A választásokkal kapcsolatban egyértelmű az álláspontom. Már 2019 óta mondom: én ide nem engedek be pártpolitikát. Nem firtatom, sohasem firtattam, hogy ki melyik pártnak a tagja, de az önkormányzatban pártpolitika nem fog folyni. Én e téren ugyanazt vallom, mint Karácsony Gergely, vagy éppen Karácsony Gergely vallja ugyanazt, mint én: nekünk ezzel nincs dolgunk. Majd mindenki magánemberként eldönti, hogy kire szavaz, vagy kire nem szavaz, de az önkormányzat egyetlen pártot sem támogat. Viszont az önkormányzatban működő koalícióban nagyon határozottan támogatunk értékeket. Elutasítunk minden olyan megnyilvánulást, ami mások kirekesztésén, megbélyegzésén alapul. Nem támogatjuk a gyűlöletkeltést, azokat a szavakat és tetteket, amelyek erősítik a társadalom a széthasadását, az atomjaira hullását. Ezzel szemben támogatunk minden olyan kezdeményezést, ami a befogadásról, az együttműködésről, a közösség megerősítéséről szól. Egyébként pedig azt gondolom, hogy most mindenkinek különösen nagy személyes felelőssége lesz, hogy a szavazatával úgy bánjon, hogy ennek az országnak a legjobb legyen.

Barát József