A pápalátogatás emlékfája
Krisztus a jövőnk - ez volt a mottója Ferenc pápa április végi magyarországi látogatásának, és mi lehetne szebb jelképe a pápai vizit emlékének, mint egy fa. A fát a jövőnek ültetjük, egyszerre tanít türelemre, szépségre, környezetünk védelmére, a faültetés a jövőbe vetett bizalom és hit is egyben. Június 19-én az erzsébetvárosi Szent Erzsébet Plébániatemplom kertjében ezen gondolatok jegyében ültettek Szücs Balázs egyházügyi alpolgármester, református lelkész kezdeményezésére közösen emlékfát a katolikus és a görögkatolikus egyház vezetői.
Az eseményen részt vett Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek képviseletében Horváth Zoltán protonotárius kanonok, belvárosi esperes, terézvárosi plébános, a Szent Erzsébet Plébániatemplom egyházközsége nevében Garaczi Gergely káplán, a Rózsák terei Budapesti Görögkatolikus Parókia híveit képviselve dr. Jaczkó Sándor parókus, érseki helynök és Nagy Károly esperes, a Rózsafüzér Királynéja Plébánia és egyházközség plébánosa.
Szücs Balázs az emlékfa ültetés kapcsán kiemelte, hogy a fa a magyar hagyományokban és a világ számos mitológiájában köti össze az eget és a földet. Köszöntőjében elmondta, hogy a vallás szó eredeti megfelelője egy latin igekötős ige, a religio, ami azt jelenti, hogy újra összekötni. Református lelkészként és politikusként is hisz abban, hogy úgy a vallásnak, ahogy a városok vezetésének is egy célja van, összekötni az embereket, segíteni abban, hogy önmagukra és egymásra találjanak. Ez a fa jelképezi Ferenc pápa törekvéseit az emberek, a generációk, a társadalmak egymásra találásában.
Az emlékfa ma még csak egy keskenylevelű kőris facsemete, de később magasra növő, széles lombkoronát hajtó óriás válik belőle, olyan, amelynek lombja a tavaszi-nyári sötétzöldből ősszel lilás pirosra színeződik, ami a katolikus egyház egyik jelentős liturgikus színe is. A fákat a Rózsák terei templomok papjai és Szücs Balázs közösen választották ki. A későbbiekben a facsemete mellett tábla emlékeztet majd a pápai látogatásra, rajta a szentatya itt, helyben elhangzott gondolatával: „Ahogyan Szent Erzsébet életében a kenyeret rózsává változtatta, úgy amikor vállalkoztok arra, hogy kenyeret vigyetek az éhezőknek, az Úr kivirágoztatja az örömöt, és az általatok nyújtott szeretettel illatosítja be életeteket.”
