Tünde a II. Rákóczi Ferenc Technikumba járt a VII. kerületben, és diákként a Magyar Vöröskeresztnél vállalt önkéntes munkát. Erzsébetvárosi időseket látogatott otthonaikban, hetente többször feljárt segíteni az egyik látássérült nénihez is.
Érettségi után elvégezte a Kodolányi János Egyetemen a Kommunikáció és Gazdálkodási szakot, diplomáját 2004-ben szerezte, majd szociológia mesterképzésen vett részt. Férjhez ment, egy lánya és egy fia született, s aztán 2010-tól 2024-ig a Fővárosi Önkormányzatnál dolgozott.
Bár az erzsébetvárosi Idősek Otthonai kerületi fenntartásúak, Tünde jól ismerte a Bischitz Központot is, s így, amikor pályázatot írtak ki az igazgatóhelyettesi posztra, örömmel jelentkezett ide. Hozzá tartoznak majd a bentlakásos intézmények, a klubok, valamint a házi gondozás és szociális étkeztetés szakmai irányítása. Az új igazgatóhelyettes szerint a kerületi idősellátás fővárosi szinten is kimagasló színvonalú. A Dohány- és Peterdy utcai Idősek Otthonainak körülményei az országos átlagnál is jobbak: „A budapesti és vidéki idős otthonok általában régebbi, rosszabb állapotú épületekben vannak. Az erzsébetvárosi otthonok eredetileg nyugdíjas házaknak épültek, ahol önálló garzonokban laktak a beköltözők. Ezek a lakások ma is megvannak, és mindegyikhez külön fürdőszoba tartozik, ami ritka a hasonló önkormányzati intézetben.
Kerületi specialitás az is, hogy a két bentlakásos intézményben működnek a klubok is, így a már rosszabb egészségi állapotú idősek találkozhatnak aktív társaikkal, és sok a közös programjuk.” Gondnak tartja viszont, hogy a jól szervezett helyi támogatási rendszert, a lehetőségeket kevéssé ismerik az itt élő szépkorúak. Ezért is kezdeményezne rendszeres találkozásokat a kerületi közös képviselőkkel, akik információs bázisként közvetíthetnének a Humán Központ és a rászoruló lakók között. Kovács Tünde úgy véli, az átlagélethossz növekedése is új kérdéseket, lehetőségeket vet fel. A nyugdíjas korhatárt elérőknek akár 10-20 aktív évük is lehet még, s fontos, hogy ezek az évek is örömtelien, tartalmasan teljenek. Tünde tervezi, hogy a kerületi munkaadókat összekötné azokkal a nyugdíjasokkal, akiknek lenne kedve, kapacitása akár korlátolt időtartamban is dolgozni még.
Közösségi és önkéntes munkákat is szerveznének nekik. Kiemelt cél a generációk kapcsolatának erősítése. Mivel a nagycsaládok felbomlottak, az idősek és fiatalok alig találkoznak. „A mobilunkon egy űrhajót is el tudnánk irányítani, de nehéz egymással félórát is beszélgetni” – jegyzi meg. Szeretné a középiskolákat is felkeresni, a diákok segíthetnének az időseknek, így hasznosíthatnák az érettségi előtti kötelező iskolai közösségi szolgálatokat. Kovács Tünde azonban hangsúlyozza: ezek csupán tervek, irányvonalak. Ami elsődleges, hogy megismerjék a helyi idősek valódi igényeit, és ezekre keressenek megoldási lehetőségeket. A kapcsolatok javításába, az igények és megoldások összehangolásába az itteni Idősek Tanácsát és a kerület civil szervezeteit is szeretné még hatékonyabban bevonni.
Sándor Zsuzsa
