• írta Sándor Zsuzsa
  • 2022. május. 06. péntek
  • 0

Az Esélyegyenlőség Napja a K11-ben

Bármennyire különbözünk, a jogaink egyformák
title image

Bármennyire különbözünk, a jogaink egyformák

Az Esélyegyenlőség Napja a K11-ben

Azt, hogy egy társadalom mennyire demokratikus, semmi sem mutatja jobban, minthogy miként bánik a hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő embertársaival. De sokszor helyi, kis közösségekben tehetünk értük a legtöbbet.

Ezt hangsúlyozta május 5-én, az Esélyegyenlőség Napján Niedermüller Péter polgármester is, a K11 Művészeti és Kulturális Központban tartott rendezvényen. Megnyitó beszédében kiemelte:

-          Azt szeretném, ha az esélyegyenlőségre ne csak az év egy napján gondoljunk, hanem egész évben. Nagyon sokfélék vagyunk, de senkit sem érhet hátrány a származása, bőrszíne, vallása miatt. Bármennyire is különbözünk, a jogaink egyformák. Akadnak köztünk olyanok is, akik például az egészségkárosodásuk miatt nem tudnak élni a jogainkkal, pedig nekik is ugyanolyan joguk van az emberhez méltó életre. Közös feladatunk, hogy segítsük nekik, mert ez a kerület csak így válhat mindannyiunk otthonává.

A K11 zsúfolásig megtelet nézőterén is, mintha az esélyegyenlőség nevében válogatták volna a közönséget. A helyi iskolások között értelmi sérült fiatalok is ültek, de képviselte magát át a szépkorúak nemzedéke is, a helyi idősek klubjának tagjaival.

Az első fellépő az értelmi sérültekből álló Baltazár Színház volt. A társulat javára nemrég jótékonysági koncertet is szerveztek neves előadóművészek, és az eseményt az Erzsébetvárosi Önkormányzat is támogatta. A K11-be a társulat hat tagja lépett fel, és énekeltek sanzonoktól kupléig mindenféle dalokat. Pianínón kísért a társulat állandó zeneszerző-muzsikusa, az Erkel Ferenc-díjas Darvas Ferenc. A Baltazár „frontembere” Müller Péter Sziámi is eljött, és a  közönségnek is elmesélte: annak idején a Baltazár Színház alapító-vezetője, Elek Dóra hívta meg őt az egyik előadásukba játszani. Miután találkozott a társulat tagjaival, írt nekik egy négysoros kis verset is.  „Nem tudhatja ép elme/ hol a világ értelme/ Akinél a fogyaték/ annál van a hagyaték.” A szöveget megzenésítették, s a K11-ben is előadták a Baltazár című számot.

Müller Péter Sziámi be is mutatta a társulat tagjait, és különleges sorsokat ismerhettünk meg. Az egyik baltazáros színész a Vakok Intézetében volt takarítónő, másikuk, egy vak fiatalember többször is jelentkezett a színművészetire, de elutasították. Van olyan értelmi sérült színészük is, aki remekül fest, és több kiállítása is volt már. A fináléban Leonard Cohen Halleluját énekelték el, amelynek magyar szövegét Sziámi írta, és a közönség együtt énekelte velük a gyönyörű dalt.

A Baltazár Színházat Európa nagyvárosaitól Afrikáig sokfelé meghívták már vendégszerepelni, s hasonlóan világhírt szerzett a következő együttes, a Parafónia is. A zenekart huszonöt éve alapította az Erdős Katalin által vezetett „A zene mindenkié” Egyesület. A Parafónia tagjai szintén enyhe és középsúlyos értelmi sérültek, de van köztük autista, epilepsziás is. Egy német módszer alapján tanultak meg kottából játszani, amelynek lényege, hogy színes körök jelképezik a hangjegyeket és a ritmust, speciális ütős és húros hangszereken játszanak, és csak klasszikusokat adnak elő.

Az értelmi sérült zenészek előadásában hallgattuk meg Bach, Mozart, Vivaldi darabjait, Bartók népdalgyűjteményéből a Kis kece lányomat már végig tapsolta a közönség.  A koncert végén, a zenkar vezetője, Fabényi Réka, a közönséghez fordult: jöjjenek föl a színpadra, és próbálják ki milyen ezeken a hangszereken, színes körök alapján Mozartot játszani. Vastaps hálálta meg az épek és a sérültek közös produkcióját.

De vajon mit tehetünk mi, átlagemberek a fogyatékkal élőkért?

-          A legfontosabb az elfogadás, a sérült embertársaink ugyanolyan értékesek, mint bárki más. Fantasztikus tehetségek is vannak köztük – magyarázta Fabényi Réka zenetanár, aki a kezdetektől dolgozik együtt a Parafónia Zenekarral.

Müller Péter Sziámi tizennégy éve lép fel a Baltazár Színházzal. S miért vállalja ezt?

-          Úgy éreztem annyit kapok tőlük szakmailag, emberileg is, hogy ott a helyem köztük. Frenetikusak az előadásaik. Dolgoztam én már mindenféle kőszínházban itthon és külföldön is, de a Baltazár egészen különleges színházi élmény. Ezek a színészek nem veszítették el a gyermeki énjüket, tiszta szívből játszanak, nincs bennük semmi modorosság. Nagyon sokat lehet tanulni tőlük.