Farsangi Táncdalfesztivál a K11-ben
Aki február 16-án délután ellátogatott a K11 Kulturális és Művészeti Központba együtt táncolhatott a Piros adu ásszal, a Péterfy kórház szellemével vagy Bolyongó Rózsával. Nem, nem tréfálunk… csupán mi is részt vettünk azon a farsangi jelmezbálon, amit a kerületi idősek klubjai rendeztek a K11-ben. A jelmezek mulatságosak voltak, az adu ásznak beöltözött néni piros parókában bolondozott, s akadt, aki karneváli álarcban tapsolt neki. Remek volt a hangulat, ami nagyban köszönhető a Bischitz Johanna Integrált Humán Központ munkatársainak, akik láthatóan mindent megtettek azért, hogy az idősek jól érezzék magukat. Még az illatos lekváros farsangi fánkokat is a Király utcai Idősek Nappali Klubjának dolgozói sütötték és szolgálták fel a szépkorúaknak.
Mindegyik klub egy-egy produkcióval is készült. A „Dohány utcaiak” maguk varrta tüll szoknyácskákban lejtették el a Hattyú halálát. A közönség dőlt a nevetéstől, különösen mikor az egyik férfi klubtag is „beröpdösött” tüllökben. A Dózsa György úti klubosok botokkal poroszkálva érkeztek, majd botjaikat eldobva ropták a táncot. A Király utcai klub egy vidám színpadi jelenettel készült, amelyben a szereplők egy jósnőhöz fordulnak, hogy a kártyából jövendölje meg, miként fognak alakulni árak, és a nyugdíj értéke. A cigány jósnő szerepében, a kabaréjelent íróját, Ráfi Ágnest láthattuk.
Ezután jött a műsor fénypontja: a hatvanas évek hangulatát felidéző Táncdalfesztivál. Orsós Sándor, a kerületi nappali ellátás vezetője konferált, s nem először bizonyította be, hogy igazi showman is. Mikrofonhoz léptek a sztárok Zalatnay Saroltától Kováts Katiig – akiket ezúttal Sándor kolléganői „személyesítettek meg.” S bár a régi slágerek playbackról szóltak, a vastaps élőben zúgott.
A kerület idősebb lakói megint megajándékoztak minket életkedvvel, örömmel, derűvel. Van mit tanulni tőlük. Sokan táncoltak, vagy csak beszélgettek. A Király utcai idősek klubjának három tagja szívesen nyilatkoztak is. Gyarmati Klára, Lázár Kati, Dobos Lászlóné erzsébetvárosi nyugdíjasok. A klubban ismerkedtek meg egymással, s ma már szinte elválaszthatatlan jóbarátnők, még nyaralni is együtt járnak.
– Nem akartam otthon a négy fal között egyedül lenni, ezért is mentem el a klubba. – mondta Gyarmati Klára - Múltkor például Szentendrére kirándultunk, a polgármester úr mondott köszöntőt, és disznótorosra is meghívtak minket. Nagyon jól éreztük magunkat.
Lázár Kati hozzáteszi, a klubokban rengeteg program közül lehet választani: van gyógytorna, kézműveskör, irodalmi beszélgetések, kvízvetélkedő sőt western tánc is. Sokan itt fedezik fel az eddig rejtett tehetségüket.
– Én például a klubban kezdtem el szőni, és most már szőnyegeket is tudok készíteni.
Dobos Lászlóné a cukrász-tehetségéről is ismert. Nemrég a szintén K11-ben megrendezett sütiversenyt ő nyerte meg a felejthetetlen diós-habos tortájával. Azóta is emlegetik a klubokban, hogy az milyen finom volt. S hogy miért szeret a klubokba járni?
– Mert itt tényleg megbecsülnek minket. Akármennyi a baj a világban, a mi életünkben is, itt mindig van, aki meghallgasson minket. Befogadó közösséget találunk.
