• írta Adminisztrátor
  • 2021. június. 16. szerda
  • 0

Interjú Niedermüller Péterrel Erzsébetváros polgármesterével

title image

Interjú Niedermüller Péterrel Erzsébetváros polgármesterével

Erzsébetvárosban a legolcsóbb bérlakásban élni

Niedermüller Péter lakáspolitikáról és a társadalmi igazságosságról

Erzsébetváros polgármestere azt mondja, ha a lakástörvény módosítását megszavazza a parlament, a végrehajtását akkor sem fogják elsietni. Alkotmányos panaszt tesznek, és megvárják az Alkotmánybíróság döntését. Erzsébetvárosban jóval olcsóbbak az önkormányzati lakások lakbérei, mint más kerületekben, és évente hárommilliárd forinttal támogatja a bérlakásrendszer fenntartását az önkormányzat. 

 

  • Előző beszélgetésünket azzal zárta, ha a parlament elfogadja a lakástörvény módosítását, akkor az ellenzéki polgármesterek az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Továbbra is erre készülnek?
  • Ez attól is függ, hogy végül mit fog tartalmazni a törvény. Amennyiben belekerül az önkormányzati bérlakások kötelező eladása, az valóban súlyos alkotmányos aggályokat vet fel. Az Alaptörvény ugyanis kimondja a tulajdonjog védelmét. És mi van akkor, ha egy önkormányzat, a kormány utasítása ellenére sem akarja eladni a saját tulajdonában lévő ingatlanokat? Ha megszületik ez a törvény, akkor megvárjuk az Alkotmánybíróság állásfoglalását, és minden lehetséges jogszerű eszközzel húzni fogjuk az időt, ha kell az országos választásig is. A kormány sunyi módon még az eladandó bérlakások értékbecslését is az önkormányzatokkal fizettetné ki. Ez a mi esetünkben több tízmillió forint. Nekünk nincs erre pénzünk.
  • A törvény azt is előírja, hogy a bérlakásokat mennyiért kell eladni. Ez – attól függően, hogy ki, mióta lakik a bérleményben, részletre fizet vagy sem – az ingatlan forgalmi értékének 10-30 százaléka lehet. Mit gondol erről?
  • Ez is teljes mértékben sérti a tulajdonjogokat. Például egy 20 millió forintot érő lakást el kellene adnunk 2-6 millióért. Ez azonnal legalább 16 millió forintos veszteség az önkormányzatnak, és ehhez még hozzájön az is, amit az elmúlt évtizedekben ráköltöttünk a lakásállományunkra. Végeztünk egy felmérést, amelyből kiderült: Budapesten, de a belvárosi kerületekben biztosan, nálunk a legalacsonyabbak az önkormányzati lakások bérleti díjai. A szociális alapon kiutalt lakások átlagos lakbére a VII. kerületben négyzetméterenként 173-280 forint. Viszonyításképpen ugyanez a négyzetméter ár VI. kerületben 406 forint, a VIII. kerületben 368 forint, a IX. kerületben pedig 463 forint.
  • Vagyis jól járnak azok, akik az Erzsébetvárosban jutottak bérlakásokhoz. Az önkormányzatnak viszont ez ráfizetés?
  • A felméréséből az is kiderült, hogy a VII. kerületi önkormányzat évente több mint hárommilliárd forintos támogatást nyújt közvetve a lakások bérlőinek. Ezzel járulunk hozzá, hogy az alacsony lakbérek ellenére is fenntartható legyen ez a lakásrendszer, és a bérházakat is igyekszünk felújítani.
  • Milyen állapotban vannak a kerületi bérlakások, és kik laknak ezekben?
  • A lakások 37 százaléka egyszobás, 40 százaléka kétszobás. 57 százalékuk csak a komfort fokozatot éri el. A bérlőknek 17 százaléka 65 évesnél idősebb, tehát nem igaz, hogy teljesen elöregedett a kerület. Ugyanakkor az önkormányzati lakások 51 százaléka egyfős háztartás. Vizsgáltuk azt is, hogy a bérleményekben élők közül hányan kapnak szociális segélyt? Meglepő eredmény jött ki: szociális támogatásban részesülőknek csupán a 36 százaléka lakik bérlakásban. Hogy a többi segélyezett hol él, nem tudjuk. Talán rokonoknál, ismerősöknél.
  • Mi következik mindebből?
  • A jelenlegi lakáspolitikai rendszer rendkívül igazságtalan, drága és rossz színvonalú. Az én felfogásom szerint az önkormányzati lakások azoknak járnak, akik leginkább rászorulnak, és szociális segélyeket kapnak. De most nem ez a helyzet. Át kell gondolni, hogyan változtathatnánk ezen a lakáspolitikán.
  • Felemelnék a bérleti díjakat, vagy felülvizsgálják a bérlők jogosultságát?
  • Erről szó sincs! Mi senkitől sem veszünk vissza bérleti jogot, és semmiféle automatikus, általános lakbéremelés nem lesz. Ugyanakkor az sincs rendben, hogy mondjuk egy 800 ezer forintból élő négytagú család ugyanannyi lakbért fizessen, mint a 300 ezer forintból élő hasonló család. A lakbért a jövedelmekhez kell arányítani. Fontosnak tartom, hogy a társadalmi igazságosság érvényesüljön a lakhatás politikájában is.
  • Rengetegen igényelnek most is bérlakásokat a VII. kerületben. Mi lesz velük, ha még a meglévőket is elveszik a kerülettől?
  • A törvénymódosítás ezt az amúgy is roppant nehéz helyzetet teljesen ellehetetleníti. Jelenleg is csak három-öt kicsi önkormányzati lakásunk van arra a célra, hogy vészhelyzet esetén - például családon belüli erőszak miatt, vagy valakinek tűz üt ki – a károsultakat elhelyezzük valahol. Ha nagyobb baj történne, már nem tudnánk mit tenni. Az előző városvezetés idejében előfordult, hogy valakit szállodában kellett átmenetileg elszállásolni, mert máshol nem volt hely. Ha tehát a meglévő lakásállományunk egy részét is el kell adni, annak beláthatatlan következményei lehetnek.
  • A törvénymódosítás hány erzsébetvárosi bérlakást érintene?
  • Erre csak azután tudunk pontos választ adni, amikor a parlament megszavazta a javaslatot. A VII. kerületben csupán a Király utcának egy kis része tartozik a Világörökség védett területbe. Ezen kívül van egy úgynevezett pufferzóna, amely Belső-Erzsébetváros jelentős részét magába foglalja. Ha törvény végül erre a zónára is vonatkozik, az körülbelül ezer bérlakás eladását jelentené, és akár 25 milliárdos közvagyont veszítenénk el.
  • Mivel járna ez?
  • Ahhoz, hogy fejleszteni, építkezni tudjunk, hitelképesek legyünk, az önkormányzati lakásvagyon nyújt garanciát. Ha ezt elveszik tőlünk, minden további fejlesztési terv bizonytalanná válik. A kormány eddig is sarcolta az önkormányzatokat, csakhogy például a fideszes kerületeket más módon kompenzálta. legutóbb például hat fideszes vezetésű önkormányzat összesen kilencmilliárdos támogatást kapott útfelújítások címen. Az ellenzéki kerületek pedig egy fillért sem.
  • Erzsébetvárosban előzőleg tíz évig fideszes városvezetés volt. Ők is sok bérlakást eladtak, szintén nagyon olcsón, a forgalmi értékük 30 százalékáért. Önök most azt állítják, a kiárusított lakások jelentős része a lakásmaffia zsákmánya lett. Mi bizonyítja ezt?
  • Konkrét példát tudunk arról, hogy az egyik év augusztusában egy befolyásos személy, három hét alatt nyolc lakást vett meg a kerületben. Jellemző példa az is, hogy valaki megvette az önkormányzati lakást nyomott áron, mondjuk hétfőn, és csütörtökön már más nevére került az ingatlan. Olyan egyedülálló idős bérlők vették meg a lakásukat, akik életükben nem láttak még ennyi pénzt, hirtelen mégis milliókat tudtak beruházni. Majd az ingatlanok pillanatokon belül a piacon kötöttek ki. Ezekben az ügyekben nem csak az a probléma, hogy egyesek a közvagyonból nyerészkedtek. Kérdés az is, hogy mi lett azokkal, akiknek a lakásai spekulánsok kezére jutottak, és nem maradt fedél a fejük fölött.
  • A jelenlegi törvénymódostás eredményeként egyesek nagyon olcsón szerezhetik meg az önkormányzati lakást, mások sokkal drágában, vagy egyáltalán nem vehetik meg. Ez teljesen kaotikus viszonyokat teremthet.
  • Ez egy totálisan igazságtalan rendszer. Meggyőződésem, hogy az önkormányzati lakásokat nem kellene eladni. Az a fideszes politika, mely szerint mindenkinek legyen saját ingatlana, jól hangzik, csak ebből az emberek millióit zárják ki. Azokat, akiknek nincs annyijuk, hogy lakást vegyenek, esetleg banki hitelt sem igényelhetnek. Ezekkel a milliókkal mi lesz? Nagyon rossz, szűklátókörű politika az, amelyik csak bizonyos, tehetősebb rétegeknek kedvez. Európában - függetlenül attól, hogy szociáldemokrata, vegy kereszténydemokrata kormány van hatalmon - mindenütt komoly bérlakásprogramokat dolgoztak ki. Pontosan tudják, hogy nem az lényeg, hogy mindenki tulajdonos legyen, hanem, hogy emberhez méltó körülmények közt lakhasson mindenki. Nekünk is ezt kell garantálni. Az Orbán-kormány törvénye viszont ellentétes az emberi méltóság alapelvével.