Már nem tartoznak a távoli jövőt érintő víziók közé a klímaváltozás hatásai. Azok ma már a főváros mindennapi működését meghatározó tényezők. Erről beszélt lapunknak Budapest főtájépítésze. Álláspontja szerint a fővárosnak egyszerre kell felkészülnie hőhullámokra, időjárási szélsőségekre, a Duna túl magas, vagy túl alacsony vízállására és a mindezzel összefüggő városi terhelésre. 

Bardóczi Sándor szerint a nyári extrém hőség nem rendellenesség, hanem tartós trend. Bár a felmelegedés nem egyenletesen erősödő folyamat, a hőségnapok száma nyilvánvalóan egyre emelkedik, és ehhez a városnak alkalmazkodnia kell. „A századelőn még évtizedek teltek el hőhullámos napok nélkül. Közben pedig azt látjuk, hogy az európai térség kétszer gyorsabban melegszik, mint más térségek” – tette hozzá a főtájépítész. A jelek szerint ez a hatás fokozottan érvényesül Magyarországon, és benne Budapesten.

A szakember úgy látja, hogy a Duna állapota is ezt a szélsőséges új korszakot mutatja: rekord alacsony vízállást rekordárvizek követhetnek. A klímaváltozás miatt megszűnőben van az a korábbi „középső optimum”, amelyhez a városi és vízgazdálkodási rendszerek hozzászoktak. „Ennek az az oka, hogy a meleg légtömegek sokkal több párát képesek szivacsként magukba szívni, mintha hidegebb lenne az éghajlat, ám amikor jön az őszi lehűlés, akkor a párás légtömeg, ami egész nyáron halmozódott, mondjuk a Földközi-tenger térségében, hirtelen lecsapódik az Alpokba, a Kárpátokba. És akkor jön az árvíz.”  Budapest számára ezért a vízhez, az energiához és az árvízvédelemhez kapcsolódó alkalmazkodás stratégiai kérdés.

Bardóczi hangsúlyozza, hogy a városi hőségre nem lehet pusztán klímaberendezésekkel válaszolni. A légkondicionálás szerinte önmagát erősítő csapda, mert miközben az épületek belsejét hűti, a kültér további melegítésével súlyosbítja a problémát. Helyette az épületkorszerűsítést, az árnyékolást, a jobb nyílászárókat és a hosszabb távon fenntartható hűtési megoldásokat tartja fontosnak. „A legnagyobb probléma szerintem az, hogy eddig elhanyagolták azt a támogatási rendszert, ami a városrehabilitációt, a régi lakásoknak az energiakorszerűsítését segítené elő. Az összes korábbi kormány az új építésű lakásokra adott rengeteg támogatást, a régieket pedig mindig hátrasorolták, vagy egyszerűen kihagyták” – tette hozzá a főtájépítész.

A belvárosi zöldítés kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy a sűrűn beépített városszövetben is vannak tartalékok. Sok esetben nem az utcákban, hanem a belső udvarokban rejlik a valódi lehetőség, ezért a társasházi udvarzöldítési programoknak kiemelt szerepük lehet a városi hőszigethatás mérséklésében. A belvárosi zöldfelületek Bardóczi értelmezésében nem esztétikai kiegészítők, hanem a klímaalkalmazkodás alapvető infrastruktúrái. A fővárosi önkormányzat ezért az „Égig érő fű” pályázat keretében évről évre támogatja a belső udvarok zöldítését, amihez önrésznek elfogadják a kerületi támogatások összegét is.

Budapest főtájépítésze korábban több interjúban is jelezte, hogy a fővárosban megnőtt a felelős kutyatartás jelentősége, hiszen a Covid járvány idején megduplázódott, 350 ezerről 700 ezerre emelkedett a kutyatartók száma. Erzsébetváros lakói is kitesznek magukért: a kerületben a becslések szerint 10 ezer kutya él – ebtartó minden második háztartás.

„Szerintem ez lassan már környezeti problémát jelent, mert ha a kutyapiszkot el is takarítják, a vizelet jellemzően a zöldfelületeket terheli. Ez pedig a növények számára nem táp-anyag, hanem inkább méreg.” Bardóczi Sándor lapunknak elmondta: a felmérések szerint ma már nem a nyugdíjasok, és nem a kismamák a legaktívabb parkhasználók Budapesten, hanem a kutyatulajdonosok. „Úgy próbálunk előre menekülni, hogy a nagyobb parkokban úgynevezett integrált kutyás helyeket jelölünk ki, ahol póráz nélkül lehet sétáltatni. Az adott helyeken egy-egy civil szervezetet megkeresünk, velük közösen dolgozunk ki teljesíthető szabályokat, melyeket a közterület-felügyelet számon is tud kérni” – mondta az Erzsébetváros újságnak Budapest főtájépítésze.

Barát József