Hogy a Jókai-regény, a romantikus nagyregény műfaját kezdettől átszövi valami csipkelődő, ironikus kedélyesség, nem kétséges. Anekdotákat, adomákat maga Jókai is gyűjtött. Lapjában ilyen anyagokra pályázatot írt ki, a beküldött történeteket leközölte. Dolgozott a Kakas Márton című élclapba, amely 1894-től 1914-ig a Budapesti Hírlap mellékleteként jelent meg. Maga Kakas Márton Jókai írói álneve volt, politikai pamfletjeit, fricskáit ezen a néven közölte. A korszak bulvárja az irodalmias „divatlap” volt. Jókai huszonkét évesen a sajtószakmát főszerkesztőként kezdte. 1847-től ’48 végéig (zivataros időkben) szerkesztette a hetente megjelenő Életképeket, melybe a jóbarát és lakótárs, Petőfi is adott kéziratot. Szilágyi Márton az Életképekben írt pletykákra, szórakoztató írásokra támaszkodva mutatja be Jókait, a „humoristát.”

Jókai kedélyes, sosem sértő humora a 20. századi irodalomra is hatással volt. Karinthy vezérfonalnak tekintette. Paródiában is feldolgozta, ami a tisztelet jele. Sokan a Rejtői akasztófahumor gyökerét Jókai elszórt szövegeiben fedezik fel.

Az Életképek ma is élnek. Ahogy Jókai is feltámad. Szilágyi Márton összeállítása érdekes és unikális.                               

Buják Attila