A kertészkedés ott is öröm – ahol nincs kert

Egy fiatal nő a kiültethető balkonnövényeket nézegeti, két férfi bokrokat válogat, a pultnál pedig tanácsot kér valaki. Hétköznap van, mégis zajlik az élet. Pedig, amikor a vállalkozás tulajdonosai néhány évvel korábban a családi asztal mellett ötletelni kezdtek egy belvárosi üzletről, még korántsem volt biztos, hogy egyáltalán van-e létjogosultsága egy ilyen kertészetnek a város közepén.

„Egy kis ékszerdoboz jellegű áruházacskát szerettünk volna” – idézi fel a kezdeteket Boross Bence, aki a cégben a pénzügyekért felel.

 A helyszín akkor még nem volt meg. Több önkormányzatot megkerestek, végül Erzsébetvárosból kaptak pozitív választ. A Covid-járvány azonban közbeszólt, a projektet csak a pandémia után vették elő újra, majd egy hosszabb pályázati és előkészítési folyamat végén 2023-ban nyithatták meg vállalkozásukat a Dob utcában.

A család az elmúlt harminc év alatt országszerte több mint harminc üzletet indított, az erzsébetvárosi azonban még nekik is kihívást jelentett. „Elég gyakorlottak vagyunk abban, hogy megnyissunk egy új áruházat, van egy részletes listánk, amin végigmegyünk ilyenkor, de itt menet közben jöttünk rá, hogy sok mindent újra kell terveznünk.” Gyorsan kiderült ugyanis, hogy a belváros másképpen működik. „Nem az emberek mások, hanem a környezet, ahová hazaviszik innen a növényeket” – magyarázza Bence.

Míg egy kertvárosi helyszínen természetes az ötvenliteres virágföld vagy a hatalmas növénytartó, addig a Dob utcában kisebb kiszerelésekre van igény. Ma már mosolyogva emlékszik vissza a nyitás utáni időszakra. „Kicsit kacatbolt-hangulata volt. A szokott fém virágtartó asztalainkat használtuk, de valahogy nem mutattak jól.” Azóta átrendezték a teret, több természetes anyagot használnak, és a zöldfelületek arányát is növelték. Az volt a céljuk, hogy a hely ne csak a vásárlásról szóljon, hanem azoknak is vonzó legyen, akik egyszerűen csak szeretnének kiszakadni egy kicsit a városi forgatagból.

Hamar megtalálták a hangot a kerületben élőkkel. „Látom, hogy ugyanazok az emberek egy héten akár többször is bejönnek. Sokszor csak nézelődnek, sétálgatnak a növények között.” Boross Bence úgy látja, a környék zsidó közösségének tagjai közül is sokan betérnek szombatonként. Nem vásárolni, egyszerűen csak körbejárni, eltölteni egy kis időt a zöld környezetben. „Olyan ez az üzlet, mint egy speciális park.”

Az évek során megtapasztalták, hogy a kerületben élő külföldiek komoly vásárlói kört jelentenek. Emiatt angol nyelvű táblákat is készítettek, és odafigyeltek arra, hogy az itt dolgozó munkatársak mindegyike jól beszéljen angolul.

A kertészet egész évben nyitva tart, ami a szakmában nem magától értetődő. „Édesapánknak az volt az elve, hogy télen is nyitva kell lennünk. A munkatársainkkal sem tehetjük meg, hogy bezárjunk pár hónapra, hiszen jó szakemberekre van szükségünk, akiknek egész évben biztos állás kell.” A hidegebb hónapokban olyan növényeket tartanak készleten, amelyek jól viselik a hűvösebb körülményeket.

Az elengedhetetlen változatosságot részben maga a természet biztosítja: minden évszak más növényeket és más feladatokat hoz. Bencéék mindig egy lépéssel a vásárlók igényei előtt járnak. „Amikor a vevők még csak készülnek a tavaszi ültetésre, nálunk már megjelennek a palánták. Amikor elgondolkodnak azon, hogy jól mutatna egy rózsabokor az erkélyen, nálunk ott sorakoznak a rózsatövek.”

A növények mellett időről időre új termékekkel is kísérleteznek. Magyar termelői élelmiszerek, kézműves áruk, minőségi olajok és egyéb különlegességek szerepelnek a kínálatban. Trend a kertészetekben, hogy kertibútorokat is árulnak, ezért most a Dob utcában is próbálkoznak a kisebb, erkélyeken is használható bútorokkal.

Bár nem készítettek felmérést, hogy sikerült-e zöldebb szemléletet meghonosítani a környéken, Bence mindennapi tapasztalatai alapján mégis úgy érzi, a változás kézzelfogható. „Valahová csak elvitték azt a sok növényt, amit itt megvettek” – mondja nevetve. Kezdettől fogva több céljuk volt, mint pusztán a kereskedelem. „Ennek az egésznek legalább annyira van közösség- és szemléletformáló szerepe, mint üzleti funkciója.”

Az egyik látványos példa erre a kertészet mögött kialakított közösségi kert. Ez is formálódott az évek során, a kezdeti ingyenesség nem vált be, ezért jelképes részvételi díjat vezettek be, amelyet a hobbikertészek utalványként visszakapnak. Ma két-háromszoros a túljelentkezés, ezért a kert bővítésének lehetőségét is felvetették. Bence úgy látja, hogy a közösségi kert nem az önellátásról szól. „Az az ágyásnyi fokhagyma nem fedezi egy család éves fogyasztását. Nem ez a lényeg.” Meggyőződése, hogy a kertészkedés öröme sokkal inkább a folyamatban rejlik. „Van valami nagyon jó abban, amikor az ember elültet valamit, aztán hónapokkal később látja, hogy megnőtt. Gondozza, törődik vele, és végigkísérheti, ahogy fejlődik.”

A növények mellé tanács is jár

A Dob utcai Oázisban Lesetár Pál, az egyik eladó tapasztalata szerint a szobanövények a legnépszerűbbek. A vevők különösen kedvelik a calatheákat, vagyis a zebraleveleket, a marantákat (nyílgyökerek) és a különféle szobaborostyánokat. „Ezek tarkalevelűek, mutatósak, és az árnyékosabb helyeket is jól viselik” – mondja Pál.

Két fiatalember éppen pár derékig érő bokrot méreget, egy leándert pedig már kiválasztottak. Attila a kollégájával érkezett, az éttermeit szeretné zöldíteni növényekkel. Elmondása szerint azért tér vissza rendszeresen ide, mert közel van, nincs ideje arra, hogy egy külső kerületbe autózzon. A parkolást is mindig sikerült megoldania. „Nagyon kedvesek és segítőkészek az eladók. Mindig részletes tájékoztatást kapunk, és nagyon kevés olyan növény ment tönkre, amit innen vittünk” – magyarázza.

Az orosz származású Ludmilla hetente jár ide. Szívesen vesz leértékelt növényeket, mert így különlegességeket talál jó áron. Otthon aztán mindent megtesz azért, hogy megmentse őket. „Jó hatással van rám ez a hely. Sokszor nem vásárolni jövök, hanem csak gyönyörködni” – mondja. Az itt vásárolt növények közül több a ciprusi kertjében köt ki, amelyet ugyanolyan lelkesedéssel gondoz, mint budapesti gyűjteményét. Mások is visznek innen magokat vagy növényeket külföldre. Népszerű például a magyar paprikamag, mert sok országban nehéz tv-paprikát beszerezni. Már Indiába és Katarba is jutott innen növénymag.

A növényeken kívül a kaspók és a különféle kiegészítők is kelendők. A forgalom évszakonként változik. Tavasszal, amikor megjelennek a balkonládákba ültethető egynyári virágok és cserjék, érezhetően megnő a forgalom. A belvárosi bolt ugyanakkor eltér a nagy kertészetektől: itt nem feltétlenül a hétvége a legforgalmasabb időszak. „Van, aki munkából hazafelé ugrik be egy zacskó virágföldért, mert éppen átültetne otthon egy növényt” – mondja Pál.

A vásárlók között akadnak tapasztalt növénygyűjtők, akik pontos elképzelésekkel érkeznek, de sokan szívesen kérnek tanácsot is. A bolt sikerének talán éppen ez a titka: a növények mellé figyelem és szakértelem is jár.

Országos hálózat, belvárosi kivitelben

Az Oázis 1992-ben indult családi vállalkozásként, ami mára franchise-rendszerben működő, Magyarországon 25, Szlovákiában pedig 2 kertészetet összefogó hálózattá nőtte ki magát.

Filozófiájuk része a hazai termelők támogatása: a kültéri növények jelentős része magyar termesztőktől érkezik, és egyre több hazai kézműves és élelmiszeripari terméket is értékesítenek. A hosszú távú, etikus beszállítói kapcsolatok mellett a munkatársak szakmai fejlődését és megbecsülését is fontosnak tartják. A Dob utcai üzlet aktív szerepet vállal a helyi közösségi kezdeményezésekben: együttműködik a KÉK – Kortárs Építészeti Központtal, és saját közösségi kertet működtet Erzsébetvárosban.

S. Takács Zsuzsanna