2024 – a várt jövő

Kiállítás a Mazel Tovban

2024 – ezzel a talányos, mégis sokatmondó címmel hirdetett képzőművészeti pályázatot a Zsilip Art Center támogatásával működő Zsilip Művészeti Egyesület. Az egyesület négy éve alakult, Erzsébetvároshoz kötődik. A tagok és a külső pályázók által beküldött művekből az Akácfa utcában működő Mazel Tov, mediterrán gasztro-kultúrát ápoló étterem rendezett kiállítást. Műfaji kötöttség nem volt. A művek között szerepelt grafika, akvarell, olajfestmény, fametszet, bármi, amibe a művész beleérezte az „elképzelt 2024-et”, a múltba ágyazott jövőt. Számos futurisztikus alkotás született. Sorrend és pályadíj természetesen volt, de a zsűritagok által felajánlott különdíjak száma jelezte, nyertesek vannak, de nincsenek vesztesek. A tárlatot Szücs Balázs, Erzsébetváros alpolgármestere nyitotta meg.

A megnyitóban hangsúlyozta, Erzsébetváros fennállása óta a szépművészetek centruma. Feszült, konfliktusokkal terhelt világban élünk, nem tudjuk mit hoz a jövő. Fontos, hogy az ember tegyen egy állítást, mert a művészet állítás, kiállás. A reflexió és a párbeszéd, és ezáltal a kapcsolat már az összetartozás kezdete. Az is fontos, hogy a művészetnek szerepe legyen a kerület vendéglátóhelyein. A Mazel Tov működtetői ezt tudják.

A zsűri mindegyik tagjának akadt szívéhez közelálló műve. Fecskés Beáta, Máté Sándor, Zsóka László festőművészek és a Zsilip Art alapítója, Kosiczky Zsuzsa mindenkinek szánt egy-egy támogató mondatot. Ahogy Máté Sándor mondta, nem az a fontos, hogy a kultúra héroszaihoz mérjük magunkat. A fejlődés, a tanulás számít, a művészet igazsága. Ahogy mondják: ami szép: igaz, és ami igaz: szép is.

Az egyesület elnöke Kosiczky Zsuzsa elmondta: mindegyik pályázó autodidakta. Van köztük fogorvos, gazdasági szakember, tisztviselő. Senki sem vásznaiból él. Az egyesület célja a tehetségek felkarolása, inspirálása.

Végül kihirdették a győztest, mert győztesnek mindig lennie kell. A pályázat nyertese Tóth Kovács Anett, a nyertes mű címe: „Memento Mori”. Múlt és jelen kapcsolatát ábrázolja, a széthulló időt. A cím talán nem optimista, a festmény viszont kitűnő. És végül is ez a döntő.