Mint Berki Erzsébettől a fesztivál főszervezőjétől hallottuk, olyan hagyomány, amelynek követésében sokan és szívesen vesznek részt. Az idén öt civil szervezet is bekapcsolódott a rendezésbe, a kerületi iskolák és óvodák készítették a dekorációkat. A gyerekek lelkes résztvevők: 13 állomáshelyen próbálhatták ki kézügyességüket és szerezhettek pecsétet, hogy aztán a legjobbak ajándékot kapjanak az eredményhirdetéskor. És a műsor is méltó volt a tavalyi magas mércéhez: artisták, táncosok, énekesek léptek színpadra és a Szilvási Gipsy Folk Band zárta a fesztivált.

Az erzsébetvárosi művészeti csoprtokra és iskolákra mindig lehet számítani, ha buli van, s ezúttal a Rajkó Talentum Tánc és Zeneművészeti Iskola tanulói nyitották a fesztivált. Magyar nótákkal és csárdásokkal léptek színpadra, s a közönség nehezen engedte el őket. Pedig a Rajkók után az artista növendékek következtek. A Baross Imre Artista és Előadó Művész Akadémia 7. és 10. osztályos tanulói zsonglőrködtek, akrobatikus gyakorlatokat mutattak be. Mondta is Pillinger Péter igazgatóhelyettes a színpad mögött, hogy náluk ez egyben szakmai gyakorlat is, év közben rendszeresen fellépnek, így szerzik meg a színpadi rutint és természetesen visszatérő vendégei az erzsébetvárosi rendezvényeknek.

A „Miénk a színpad” nagy találmány, a VII. kerületi iskoák és óvodák produkcióit nemcsak a gyerekek szülei fogadták nagy ovációval, hiszen nagyon lelkesen és ügyesen táncoltak, énekeltek. A műsorvezető, Szilvási István zenekarvezető olyan meggyőző erővel biztatta a kicsiket és nagyokat, hogy azok is színpadra mertek állni, akik amúgy nem is készültek külön produkcióval. Végül is erről szól a Nyitott kapu, hogy elfogadjuk egymás kultúráját és a profik mellett az amatőrök is elférjenek a színpadon.

Persze, a Garabonciás művészeti szakközépiskola tíz táncosa már-már profi produkciót mutatott be, a 9-11. évfolyamot képviselték, s ahogy Tót-Virág Andrea a tanáruk elmondta, a balettől a kortárs táncig mindenből vizsgázniuk kell az érettségi utáni évben. Nem nagyon lazíthatnak, hiszen vagy a Táncművészeti Egyetemen folytatják vagy színházakhoz szerződnek háttér-táncosnak. Produkciójuk végén a tanárnőt is felhívták a színpadra és Niedermüller Péter polgármester köszöntötte őket, majd elmondta, hogy az önkormányzat vezetői azt szeretnék, ha mindenki otthon érezné magát a kerületben és megbecsülve, biztonságban élnének, bármilyen is a bőrszínük. És persze legyen alkalmuk megmutatni magukat az erzsébetvárosi bulikon.

A Romano Kher, a Cigányok Háza is állított sátrat a parkban, ahogyan a többi kerületi intézmény is.

A rendezőket dicséri, hogy a roma kulturális központ igazgatójának, Rézműves Melindának, volt alkalma a nyári cigánytáborról, az ösztöndíj- és fotópályázatáról beszélni.

Rubay Lacit, a TV2 Ének iskolája műsorának tíz év előtti sztárját már nagyon várta a közönség, s Szilvási István úgy konferálta fel fel őt, mint aki úgy énekel, hogy attól „a szív leszakad”. Az  énekes – mint mondta – megjárta a hadak útját, saját bevallása szerint is sokan lehúzták, de három  hónapja új kiadója, új menedzsere van és azóta nagyon megy a szekér, az Almássy térről  Salgótarjánba utazott  egy másik koncertre és már várták a BB14-re, a legnagyobb szlovák fesztiválra is. Húsz éve a Klauzál téren lakik és mindig szívesen fellép az erzsébetvárosi redezvényeken. Ezúttal is az első pillatnattól magával ragadta az Almássy tér közönségét, a gyerekek is vele énekelték a dalokat, s így joggal adhatja elő, hogy ez „Az én időm”. A fesztivált az egykor Ki Mit Tud? verseny győztes Romano Glaso zenekarból alakult Szilvási Gipsy Folk Band zárta, s őket már rég nem kell bemutatni, ahogy a hangulatot sem lehet leírni. Ők aztán mindent tudnak, bámulatosan keverik az oláh folklórt a balkáni és latin dallamokkal. És ugyan ki hinné el Szilvási Istvánnak, amikor azt énekli, hogy „Én vagyok az, aki nem jó”?