Kiváltképp azok a családok érdeklik, akiknek nem maradtak leszármazottjaik, nincsen, aki emlékezzen rájuk. Ilyen volt a maga korában legendás nevű Bánd család is: a dinasztiában apáról fiúra szállt a kenyérsütés tudománya, nevükhöz fűződik a második világháború előtti korszak első és legnagyobb családi kenyérgyára, amely a Kazinczy utca 50.-ben működött. Ami az italgyártásba a Zwack Unicum volt, a szalámik közt a Herz szalámi, a Bánd-kenyér is fogalommá vált.
A pék dinasztia alapítója Bánd Vilmos a Felvidékről települt át Pestre, és 1860-ban nyitotta meg pékséget Erzsébetvárosban, a Kerepesi út (mai Rákóczi út) 80-ban. A fehér kenyerük olyan híres lett, hogy három vármegyéből jöttek hozzájuk vásárolni. A Bándok terjeszkedtek, majd a Kazinczy utca 50.-ben építették meg a legmodernebb gépekkel felszerelt kenyérgyárukat. És otthonukat is. Bánd Vilmos fiai is pékséget nyitottak, de nem csak sütöttek, akadt köztük, aki a kereskedést irányította. Ügyvéd, orvosok, művészek is voltak a családtagok között. Kazinczy utcai otthonukba festőművészek, költők is jártak, gyakran vendégeskedett náluk Füst Milán és Tóth Árpád. De a Bándok emberségben is példát mutattak: az I. világháború után a kenyérgyárat öröklő Bánd Gyula ingyen osztott kenyeret az éhezőknek, tápszert szállított a szoptatni nem tudó édesanyáknak. A Bándok elkötelezett demokraták voltak: két fivér is alapító tagja lett az Erzsébetvárosi Demokrata Körnek, amely 1922 áprilisában tartotta egyik gyűlését. Egy merénylő bombát robbantot, és az áldozatok egyike Bánd Gyula lett. A családi cég a gazdasági világválságot még túlélte, de a zsidótörvények, majd a náci megszállás véget vetett a családi vállalkozásnak. A Bándok, többszázezer zsidó honfitársukkal együtt, a holokauszt áldozatai lettek. Egyetlen fotó, emléktábla sem maradt róluk. A Kazinczy utcai kenyérgyárat később lebontották.
Kaczvinczky Barbara előadásában azt is hangsúlyozta, a Bánd család története jóval több, mint helytörténeti emlék: hivatástudatukkal, emberségükkel erkölcsi példát is mutattak az utókornak.
